Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Kitekintés
Nyelvpolitika elméletben és gyakorlatban...43 ban a finn) érettségi tantárgyat. A finn Oktatási Minisztérium 2004-ben kiadott új érettségi szabályzata (mely a 2005-ben érettségizőket érinti először) pedig véglegesen eltörli a kötelező svéd (illetve svéd nyelvű gimnáziumokban a kötelező finn) érettségit (www-MINEDU 2004). Ez az intézkedés messzehatóan befolyásolhatja a jövőben az egyetemek svéd nyelvű szakjaira jelentkező finn és svéd anyanyelvűek arányát. A legújabb nyelvtörvény és az egyetemi nyelvtörvény Finnországban ma a kétnyelvűséget hivatalosan a finn alkotmány és a jelenleg érvényben levő 423/2003-as nyelvtörvény biztosítja (www-FINLEX 2003a). A nyelvtörvény - amely az 1922-eshez hasonló szellemben fogalmazódott - 1. §-a kimondja, hogy „Finnország nemzeti nyelve a finn és a svéd."3 A 2. §. pedig az anyanyelvhasználat jogát biztosítja.4 Az 5.§ arról rendelkezik, hogy egy település milyen kritériumok alapján nyilvánítható kétnyelvűnek: „Egy község kétnyelvűnek nyilvánítandó, ha annak finn és svéd nyelvű lakosai is vannak, s a kisebbség létszáma eléri a 8%-ot vagy legalább a 3000-es lélekszámút.”5 A nyelvtörvény további paragrafusai részletesen intézkednek arról, hogyan kell a hatóságoknak eljárniuk a hivatalos ügyek intézésénél a nyelvtörvény szellemében, ill. az egyén hogyan tudja érvényesíteni nyelvi jogait. A nyelvtörvény intézkedik az utcanevek, forgalmi jelzések, egyéb utcai táblák és feliratok nyelvéről, valamint a börtönökben, a hadseregben stb. hivatalosan használandó nyelvről is. A nyelvtörvény nemcsak elméletben védi a svéd nyelvű kisebbség érdekeit, hanem a gyakorlatban is igyekeznek meszszemenően érvényesíteni.6 A nyelvtörvényt kiegészítő, ún. nyelvtudásról szóló 424/2003-as törvény továbbra is7 megköveteli az állami hivatalokban dolgozó, felsőfokú képzettséggel rendelkezőktől a kétnyelvűséget, habár bizonyos könnyítésekkel 3 A fordítás itt és a továbbiakban a sajátom, ha másként nem jelzem. 4 „E törvény célja, hogy mindenki számára biztosítsa anyanyelve, a finn vagy a svéd, használatának alkotmányos jogát a bíróságokon és más hatóságok előtt." 5 A törvény szövege így folytatódik: „A kétnyelvű község visszaminősítendő egynyelvűvé, ha kisebbségi lakosainak száma 3000 főnél kevesebb lesz vagy 6% alá csökken. A községi önkormányzat kérvénye alapján külön állami rendelettel egy egynyelvűnek minősítendő községet kétnyelvűvé lehet nyilvánítani az elkövetkezendő 10 éves időszakra.” 6 Az utcanevek, földrajzi nevek kétnyelvű feliratozásánál pl. akkor is kitartanak, ha a finn és a svéd változat csak írásban, s csak egy betűben tér el egymástól: pl. egy helsinki városrész neve finnül Kaisaniemi (Kaisa ‘női név', niemi félsziget'). A nevet a helsinki svédek ugyanígy (kölcsönszóként) használják. Mivel írásban a Kaisa nevet svédül y-vel, Kajsának írják, így a kérdéses városrész metrómegállójának neve mindkét formában szerepel a feliratokon: Kaisaniemi - Kajsaniemi. 7 Ez a követelmény egy cári rendelet alapján az 1882-es évtől volt érvényben.
