Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Kitekintés
42 Kovács Magdolna ni, sőt, azokra finnül kellett válaszolni. A finnekre vonatkozó cári rendeleteket pedig három nyelven, oroszul, finnül és svédül adták ki. 1882-től az állami állásoknál a finn és a svéd nyelvtudást is megkövetelték. A Helsinki Egyetemen A.E. Ahlqvist rektor használta először hivatalosan a finn nyelvet egyetemi megnyitó beszédében 1885-ben. (A Helsinki Egyetemen bizonyos fokú kétnyelvűségről tehát ekkortól beszélhetünk.) Az 1900-as évek elején többszöri eloroszosftási kísérleteknek lehetünk tanúi (pl. az orosz nyelv fokozatos bevezetése az állami szektorban, az orosz nyelv kötelezővé tétele a felsőoktatásban), melyeknek az ország önállóvá válása vetett végett (Halmesvirta 2001: 37-222, Szíj 1979: 27-104, www-SUOM 2002a.). Finnország 1917-ben vált függetlenné. Az önálló Finnország első nyelvtörvénye, amely kimondta Finnország kétnyelvűségét, 1921-ből való. A törvény szerint a területi közigazgatásban a területi többség nyelvét kell használni. Az 1922-es nyelvtörvény, amely egészen a legutóbbi időkig érvényben volt, s amely a mai nyelvtörvény alapját is képezi, a kétnyelvűség határát 10%-ban állapította meg; a későbbi módosítások (1962, 1975) leszállították ezt a küszöböt.2 A függetlenné válás az egyetemi életre is kihatott. 1918-ban magánalapítvány formájában létrehozták az Âbo Akademit, a svéd nyelvű egyetemet (melyet a többi egyetemhez képest későn, 1981-ben államosítottak); majd 1922-ben a finn nyelvű Turkui Egyemet. A már meglévő Helsinki Egyetemet pedig 1923-ban kétnyelvűnek nyilvánították. Az 1930-as évek elfinnesítési kísérletei következtében 1937-ben a Helsinki Egyetem hivatalos nyelve „leginkább finn” lett, de bizonyos mennyiségű professzori állás megmaradt svéd nyelvűnek. 1968-ban - egy politikai paktum eredményeként (a kormányalakításhoz szükség volt a Svéd Néppártra, amely ezt a feltételt szabta) - a svéd nyelvet kötelezővé tették az iskolákban (általános iskola, gimnázium), valamint a svéd kötelező érettségi tantárgy lett a finn nyelvű iskolákban (www- SUOM 2002). A kötelező svéd érettségi nem mindenkinek váltotta ki tetszését, s egyes csoportok (pl. egy fennomán szervezet, a Suomalisuuden Liitto ‘A Finn(ség) Szövetség(e)’) folyamatosan harcoltak ellene. 1993-ban maga az akkori oktatási miniszter, Riitta Uosukainen (civilben finntanár) javasolta a svédnek, mint kötelező érettségi tantárgynak a megszüntetését, de javaslatát akkor nem fogadták el. Három évvel később 31 gimnáziumban kísérleti jelleggel mégis megszüntették a kötelező svéd (illetve svéd gimnáziumok-2 A küszöb leszállítására azért volt szükség, mert a városiasodás és a bizonyos mértékű nyelvi beolvadás következtében történelmileg jelentős svéd nyelvű kultúrával rendelkező városok, pl. Turku, nem érnék el a korábban megállapított küszöböt. A főként svéd ajkúak lakta Aland (finnül Ahvenanmaa) szigete, ahol a lakosság túlnyomó többsége svéd ajkú, a kezdetektől különleges elbírálásban részesült, majd a II. világháború után autonómiát kapott.
