Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
Egyetlen egyeteme vagyunk Romániának, AHOL CSAK A FELVÉTELI EREDMÉNY SZÁMÍT HOLLANDA DÉNES Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Műszaki és Humán Tudományok Kara, Marosvásárhely Öröm számomra, hogy az Erdélyben megalakult Sapientia Tudományegyetem keretében létrejött Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karát mutathatom be Önöknek. A kar bemutatása előtt azonban szeretnék őszinte köszönetét mondani a magyarországi adófizetőknek, a magyar országgyűlésnek, kormányoknak azért az anyagi segítségért, amely lehetővé tette az önálló magyar nyelvű magánegyetem létrehozását Erdélyben. Mindjárt az elején szeretném vázolni egy néhány szóban, hogy tulajdonképpen mi, az idősebbek, miért akartunk létrehozni egy önálló magyar nyelvű egyetemet Marosvásárhelyen. A magyar nyelvű felsőoktatás elsorvasztása leginkább Marosvásárhelyt érintette. 1945-ben Marosvásárhelyen, kormányhatározat alapján, létrejött a magyar nyelvű orvosképzés. 1954-ben elkezdődött a magyar nyelvű színművészeti képzés. Tehát Marosvásárhely volt az ország egyetlen városa, ahol kizárólag csak magyar nyelvű felsőfokú képzés volt. Meddig? 1960-ig. Akkor létrehozták a Pedagógiai Főiskolát, de ezt már román-magyar nyelven, ahol minden román szaknak megvolt a magyar megfelelője. A román nyelvű felsőoktatás létrehozása, szerintem, egy erőpróba is volt. Mivel a magyarság ezt elfogadta, '62-ben az orvosi egyetemen létrehozták a román nyelvű képzést is, rendelkezés alapján. Ezt azzal a történettel bizonyíthatnám, ha elmesélném Önöknek, hogy '82-ben az Orvosi Egyetem rektorával, László János professzorral, a miniszternőnél voltunk az álláskereteink aláírása miatt. Akkor mi is, a műszaki román nyelvű főiskolán, magyar nyelven oktattuk a matematikát, fizikát és társadalomtudományokat. A miniszter asszony azt kérdezte László rektor úrtól, hogy „Rektor úr, milyen törvény alapján oktatnak maguk magyarul az Orvosi Egyetemen?” Erre László János professzor úr azt mondta, hogy „Miniszter asszony, nincsen törvényem arra, hogy román nyelven oktassunk az orvosi egyetemen". Tehát ezért mondtam az előbb, hogy utasításra kezdődött el a román nyelvű oktatás az Orvosi Egyetemen. Hazaérkezésünk után, körülbelül két hónap múlva, a Műszaki Főiskola vezetősége hiva-
