Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
Ónálló erdélyi magyar felsőoktatási hálózatra van szükségünk! 107 temet létrehozni. A kérdés az volt, hogy ki hozza létre? Olyan stabil intézményekre kellett támaszkodni, amelyek kiállják az idők viharait. Ezek pedig az erdélyi magyar történelmi egyházak voltak; emiatt felkérték az egyházak vezetőit, hogy hozzák létre az egyetemet. Természetesen a püspök uraknak nincs arra idejük, és felkészültségük sem, hogy egyetem szervezésével foglalkozzanak. Ők létrehoztak egy alapítványt, a Sapientia Alapítványt, kinevezték annak kuratóriumát, amelynek feladata az volt, hogy hozza létre az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet. A 2000-es év volt az előkészület éve, az akkreditációs dossziék elkészítése, az épületek megvásárlása, a tanári gárda toborzása. így 2001 őszén el tudtuk indítani az oktatást Csíkszeredában és Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Tudományegyetem keretében, s ez az egyetem hosszas viták után a Sapientia nevet kapta. A rákövetkező évben Kolozsváron is elindult az oktatás, az egymás utáni évek fejlődésével kialakult a mai struktúra. Jelenleg Marosvásárhelyen hét szakkal, Csíkszeredában kilenc, Kolozsváron a két működő szak mellett még egy engedélyezett szakkal, három Karral működik a mi egyetemünk. Diáklétszámunk kétezer körül van, a tanári létszám - tulajdonképpen a tanári állások száma - kétszázötven, ebből több mint a fele ma már be van töltve. A Partiumi Keresztény Egyetemnek tíz év előnye van, mert voltak bátor embereik, akik felmérték azt, hogy itt a közeljövőben állami magyar egyetem nemigen lesz, és gyorsan léptek. Ők mára már elérték az akkreditáció szintjét. Egy szakuk akkreditálva van, és a közeljövőben remélhetőleg az intézményt is akkreditálják. Most már a Babeç-Bolyai Egyetem széles hálózatával, a Partiumi Keresztény Egyetemmel, a Marosvásárhelyi Orvosival, a Marosvásárhelyi Színművészetivel, a Sapientiával és a két teológiával, tíz-tizenkét erdélyi városban működik magyar felsőoktatás. Ez nem fedi le a mezőgazdasági oktatást, illetve alig fedi le, mert csak kertészeti oktatásunk van Marosvásárhelyen. Műszaki oktatás részben létezik, művészeti, zenetörténeti és így tovább, egyáltalán nincs. Ezek az egyetemek léteznek. Szakmailag nagyon különbözőek a tanári ellátottság, az oktatás színvonala, a könyvtár vagy a laboratóriumok tekintetében. Mi a teendő? Vannak azonnali, középtávú és hosszú távú teendők. Azonnali teendő szakmailag minden szakunkat megerősíteni, mind a Sapientián, mind a nagyváradi egyetemen, a Babeç-Bolyain, az orvosin stb. Silány minőségű oktatást ne engedjünk meg, s a diákoktól jó felkészültséget követeljünk meg! Ha ezt nem tesszük, nagy kárt okozunk magunknak, és elsősorban az erdélyi magyar társadalomnak. Középtávon? Önállósítani kell mindenképpen a magyar tagozatokat. Hogy hogyan, az más kérdés. A Babeç-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatát és a Marosvásárhelyi Orvosi magyar tagoza-
