Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
108 Szilágyi Pál tát ki kell egészíteni új szakokkal, és lehetővé kell tenni azt, hogy diákjaink ne csak itthon tanuljanak, hanem a nemzetközi áramlatba is bekapcsolódjanak. Hosszú távon pedig föltétlenül létre kell hozni egy önálló erdélyi magyar felsőoktatási hálózatot, mégpedig román állami finanszírozással. Milyen legyen az oktatás szerkezete? Szakmailag csak jó minőségű. Mi legyen az előadás nyelve? Ez a mai fő vitatémánk. Nekem az a véleményem, az oktatás nyelve a magyar tagozaton legyen magyar, de minden diáknak legyen lehetősége, hogy minden szakon, vagy lehetőleg minden szakon, tudjon feliratkozni román nyelvű előadásokra is. A Babe§-Bolyain ez nagyon könnyen megvalósítható; ha létrejön az önálló magyar tagozat Marosvásárhelyen, akkor ott is megvalósítható. A Partiumi Keresztény Egyetemen és a Sapientián meg kell találjuk a megoldást arra, hogy diákjaink tanulják meg az államnyelvet is. De nem úgy, hogy terminológiai előadást tartsunk, azzal nem érünk sokat. Egy nyelvet csak akkor tanul meg a diák, mondjuk a tudományos nyelvet, ha azon a nyelven hallgat előadást és azon a nyelven vizsgázik is. A mai fiatalok lehetséges, hogy nem érzik azt a veszélyt, amelyet az előbbiekben vázoltam, mi érezzük. S ameddig nem látjuk úgy, hogy ez a veszély elmúlt, bizonyos fenntartásokkal élünk. Viszont még ilyen körülmények között is meg kell találjuk a megoldást. Mint hozzászólásom elején elmondottam, nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy szórványból, vagy kisebbségi környezetből származó fiatal, akit azért hoztunk az egyetemre, hogy tanulja meg a magyar nyelvet, ne tudjon visszamenni oda, ahonnan származik. Ki valósítja meg ezeket a dolgokat? Mint mondtam, erdélyi magyar felsőoktatási hálózatra van szükség. Az összetevő egyetemektől ezt nem várhatjuk el. Egy országnak van kormánya, az felméri, hogy milyen a szükséglet, akár szakokra felbontva is, és egész egyszerűen azt a diáklétszámot és azokat a szakokat finanszírozza, a többit pedig nem. De Erdélyben nekünk nincs magyar kormányunk. Ha egyszer már valaki bent van egy rendszerben, egy egyetemen, akkor azt szinte lehetetlen, akár a legkisebb mértékben is, korlátozni. Ezen a téren már van tapasztalatunk, ha csak Marosvásárhelyen és Csíkszeredán hasonlítunk össze, mondjuk, két párhuzamos szakot. Mind a kettőre biztos nincs szükség. De körömszakadtáig úgy ragaszkodnak hozzá azok, akik ebben benne vannak, hogy azt belső erővel nagyon nehéz befolyásolni. Azután a Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia Egyetem esetében is vannak átfedések, ezt sem tudjuk még kiküszöbölni. Továbbá úgy néz ki, hogy vitában állunk a Babe§-Bolyaival, amikor valójában semmiféle vitánk nincs velük. Egyesek úgy érzik, hogy mi elvesszük a diákokat a Babe§Bolyaitól. Nem mi vesszük el, hanem a román magánegyetemek, amelyek nagyon olcsó diplomagyárakká válnak. Megjelennek Székelyföldön, százszámra íratják be oda a szülők a gyermekeinket, és évi néhány száz dollárért ott bi-
