Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
106 Szilágyi Pál a nagy iskolai rendezvényeken, például évzárókon, minden nyelven meg lehetett szólalni - románul, angolul, franciául, németül énekeltek, beszédeket tartottak -, de magyarul egy szót sem lehetett szólni. így a magyar nyelv teljesen azokba az osztályokba illetve tantermekbe szorult vissza, amelyek magyar nyelvűként még megmaradtak. Ezek a terhek nyomják a vállainkat. Ezért, kedves fiatalok, értsék meg, hogy fenntartásaink vannak azzal kapcsolatban, hogy lemondjunk arról, hogy magyar tagozatot hozzunk létre, olyan önálló magyar tagozatot, amely önállóan dönt oktatási és más kérdésekben. Ha ez a magyar tagozat létrejön, akkor természetes, hogy felajánljuk a diákoknak, hogy szabadon válasszanak, melyik tárgyat milyen nyelven tanítsuk. Tehát nem a választási lehetőség megvalósítását ellenezzük. Mindenki tanulja meg az államnyelvet olyan szinten, amennyire csak lehet, és a szaknyelvet is, csakhogy a megfelelő szervezési keretet úgy adják meg, hogy azon belül mi is otthon érezzük magunkat és sajátunknak is tekintsük. Mivel a Sapientia egyetem rektori minőségében vagyok itt, erről az intézményről is szeretnék beszélni. Hangsúlyozom, hogy a Babeç-Bolyai Egyetem az erdélyi magyar felsőoktatásnak legfontosabb intézménye, és az is kell maradjon, ez fel tudja vállalni a teljes tanárképzést, fel tudja vállalni a színészképzést, újságíróképzést és számtalan mást is. Miután a tanügyi törvény egy kicsit enyhített a megszorításokon, tudtunk létesíteni magyar nyelven olyan szakokat is, amelyeket azelőtt nem lehetett, ugyanis a tanügyi törvény, egészen ’97-ig vagy '98-ig csak a tanárképző szakokon engedett meg magyar nyelvű oktatást. Fejlesztettük és fejlesztették is ezt, és a fejlődés tovább folytatódik. Van azonban néhány nagyon lényeges szakterület, amit nem tudott ellátni. Ezen kívül a magyar régiók - elsősorban Székelyföld és Partium, de más vidékek is -, elmaradtak egyetem-sűrűségben, mert Romániában minden megyében volt már egyetem, csak éppen a Székelyföldön nem. Mi pedig tudjuk, hogy mit jelent az - és ezt pontosan Csíkszereda mutatja a legjobban -, ha egy régióban nincs egyetem. Azok, akik felelősek voltak, úgy gondolták, hogy magyar egyetemet nemcsak azért szükséges létrehozni, mert bizonyos tudományterületek nem voltak lefedve, hanem azért is, hogy a magyarlakta régiókat felemeljük. Nyilvánvalóvá vált, hogy magyarországi támogatás nélkül egyetemet, elsősorban anyagi nehézségek miatt, létrehozni nem tudunk. A magyar kormány a '98 és '99-es években tanulmányozta a kérdést - nem érdekel, hogy melyik kormány és melyik párt, mert én a mindenkori magyar kormány feladatának tekintem az erdélyi magyar önálló egyetem anyagi szempontból történő lehetővé tételét. Erre parlamenti döntés született, és a 2000. év elején nyilvánvalóvá vált, hogy lehet Erdélyben magyar támogatással, magyar finanszírozással, romániai törvények szerint, önálló magánegye-
