Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata

104 Szilágyi Pál egy rendkívül érdekes folyamat, akik lélektannal vagy effélével foglalkoznak, azok jobban tudják. Alapelv: az anyanyelvet mindenkinek el kell sajátítania. Először tökélete­sen, szabatosan tudja magát kifejezni, ismerje annak a nyelvnek csínját-bín­­ját, ismerje az irodalmát, és így tovább. A másik dolog: lehetetlen, hogy egy olyan országban, mint Románia, a magyar kisebbség és annak az értelmisé­ge ne ismerje a román nyelvet, és ne ismerje a román szaknyelvet. A Szé­kelyföldön esetleg elfogadható lenne, hogy ezt kevésbé ismerjék, de ott, ahol ötven százalék alatt, harminc-negyven százalék alatt, tehát kisebbségben van a magyarság, már nem. Esetleg annál, aki az oktatásban dolgozik és ma­gyarul oktat, talán elfogadható. De a gazdasági életben, pénzügyben, tör­vénykezésben a román nyelvet nem ismerő szakember el van veszve. A szór­vány esetében még speciálisabb a helyzet, mi ilyen vidékekről is toborzunk fiatalokat, lehetőség szerint minél többet. Sőt, azokat is bevonjuk a magyar nyelvű oktatásba, akiknek nem volt lehetőségük magyar nyelven elvégezni a középiskolát. Ha ők nem tanulják meg a román szaknyelvet, nem tudnak visz­­szamenni a szórványba, vagy arra a kisebbségi területre, ahonnan származ­nak, tehát még hangsúlyozottabban kisebbségiek lesznek, a szórvány pedig még inkább szórvány lesz. Erre nagyon oda kell figyelni, a kérdés az, hogy ezt hogyan valósítsuk meg. A harmadik probléma: idegen nyelv tudása nélkül - elsősorban a nemzetközileg elterjedt nyelvek, az angol és a Közép-Európá­­ban fontos német és francia nélkül - egy kis nemzet ma nem boldogulhat. Nemcsak azért, mert közeledünk az Európai Unióhoz és a munkaerő-vándor­lás ezt feltétlenül szükségessé teszi, hanem egész egyszerűen azért, mert nem tudunk hozzájutni az információhoz, nem tudunk kimenni a nagyvilágba. Hallottuk itt a finn példát vagy a kanadait, ott ezek a kérdések roppant könnyen megoldhatók, mert törvények szabályozzák őket, és azokat szigorú­an alkalmazzák. Viszont mi, amikor először a magyar nyelvű oktatást akarjuk megteremteni, és utána természetesen felajánlani a választás lehetőségét­­mint például a Babe§-Bolyain, hogy egy diák választhasson egyik vagy másik nyelv közül, nem minden tantárgynál, hanem, mondjuk a tantárgyak negyven százalékánál -, akkor már bizony kicsit baj van. Ha a magyar nyelvű oktatást úgy akarjuk megteremteni, hogy az előadások egy részét (nagy részét) ma­gyar nyelven akarjuk megszervezni, a többinél pedig lehetőséget szeretnénk adni a diákoknak, hogy választhassanak aközött, hogy románul vagy magya­rul akarják hallgatni - erre a Babeç-Bolyain és a Marosvásárhelyi Orvosin minden lehetőség megvan - akkor, sajnos, a mögöttünk álló történelmi ta­pasztalat azt mutatja, hogy lassacskán a magyar nyelvű előadások részará­nyát számunkra nem kedvező periódusokban nagyon lecsökkentik, vagy pe­dig megszüntetik. Ötvenöt egyetemi év van a hátam mögött, így érzem, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents