Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata

Ezeket nagyon lényegesnek tartottam elmondani, mert másképp nem értjük meg az erdélyi helyzetet. Erdélyben több mint másfél millióan, talán két millióan vagyunk. Ma már nem egy vagy két, magyar nyelven oktató egyetemről, hanem erdélyi magyar felsőoktatási hálózatról kell beszélnünk. Létszámunk és lakhely szerinti elhelyezkedésünk indokolja, hogy sokkal több szakunk és sokkal több intézményünk legyen. Ezt egységként kell tekinteni, ellenkező esetben biztosan hibázunk. Meg kell említenünk, hogy időközben létrejött a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, és nála még korábban a Partiumi Keresztény Egyetem. Rendszerünkben mégis a Babeç-Bolyai Egyetem a legfontosabb, legnagyobb terjedelmű, legsokoldalúbb erdélyi magyar intézmény. És az is kell maradjon. Én jelenleg a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet vezetem, de lelkem mélyén ugyanúgy ragaszkodom most is a Babeç-Bolyai Egyetemhez, és ha alkalmam van, mindig kifejezem ezt, és annak a védelmében kiállók, természetesen nem elhanyagolva a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, hanem a kettőt és a többi intézményt összekapcsolva. Meg kell vizsgáljuk, hogy mi a feladata az egyiknek, illetve a többinek, és közösen, valóban megosztva a feladatokat el tudjuk látni azt, amit tőlünk jogosan elvár a magyar közvélemény.

Konferenciánk, megbeszélésünk célja tulajdonképpen az, hogy milyen nyelven oktassunk, milyen aránya legyen a magyar nyelvű résznek, a román oktatásnak, illetve az idegen nyelvűnek. Ezek rendkívül fontos kérdések. Ha diákjaink nem ismerik az anyanyelvűket, és nem uralják a magyar szaknyelvet, akkor nem fejlődhetnek úgy, ahogy azt elvárjuk tőlük. Ha nem ismerik a román szaknyelvet, sok területen nem állják meg a helyüket. Ha nem tudják magukat egy világnyelven kifejezni, nemzetközi szinten is korlátozódnak a lehetőségeik.

Nem részletezem itt, hiszen elmondták sokan, hogy mit lehet elsősorban anyanyelven elsajátítani és mit másképp. Egyes részletkérdésekben vitatkoznék a résztvevők egy részével, de most nem ez a cél. Én például, óráimon sokszor nem veszem észre azt, hogy románul, magyarul vagy németül adok elő. Bemegyek a terembe, a diákokat ismerem, és olyan nyelven kezdem az előadást, ami az oktatás nyelve az adott évfolyamon vagy csoportban. Egyszer tévedtem életem során - ötven éve tanítok -, amikor véletlenül nem azon a nyelven kezdtem mondani az előadásomat, ami a csoport tanítási nyelve volt. A diákok nevettek, rögtön rájöttem, hogy miért. Tehát én kötöm a tantárgyat és a hallgatókat, így alakult ez ki bennem. Ha egy matematika könyvet olvasok, a tartalmára koncentrálok, és ha valaki hirtelen rám kérdez, hogy milyen nyelven olvastam, nem biztos, hogy megmondom. Hogy mit olvastam, azt igen. Tehát így alakul ki a többnyelvűség az ember agyában. Ez

Önálló erdélyi magyar felsőoktatási hálózatra van szükségünk! 103