Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
102 Szilágyi Pál lehetővé tette, hogy a magyar tagozat tanárai - véleményem szerint - ugyanolyan eséllyel tudjanak haladni az egyetemi ranglétrán, ugyanolyan körülmények között, mint a román kollégák. S ma, ha megnézzük a professzorok számát, a doktorátusvezető professzorokét, előadótanárokét, akkor fel tudjuk mérni azt a fejlődést, ami végbement. Az elmúlt tíz évben részt vettem minden olyan programban, amely az erdélyi magyar felsőoktatási hálózat fejlődését érintette. Volt egy periódus, amikor tulajdonképpen nagyon kifejezett igényként fogalmazódott meg - sőt, ez az RMDSZ kormánykoalícióban való részvételének egyik feltétele volt -, hogy létre kell hozni az állami erdélyi magyar tudományegyetemet. Kineveztek egy kormánybizottságot, amelynek feladata volt az intézmény létrehozásának az előkészítése. Csak két hónapig dolgozhattak ezen, mert különböző manőverekkel megtorpedózták a tevékenységüket, akkor álltak elő a Petőfi—Schiller Magyar-Német Egyetem gondolatával. Ebben nagyon sok pozitív, de nagyon sok negatív elem is voit. Ennek az előkészítését is lehetetlenné tették pár hónap alatt, így az önállósulás, a magyar egyetem, a magyar részegyetem, a magyar tagozat továbbra is elérhetetlen maradt. A Babe§-Bolyai Egyetem életében, a magyar tagozat önállósulásában mindaddig engedményt tett az egyetem szenátusa, az egyetem román vezetősége, ameddig nem kértünk olyan struktúrákat, amelyek a törvény szerint önálló döntési joggal rendelkeztek volna. Amikor ez szóba került, akkor merev falnak ütköztünk, ebben nem engedtek. Fejlődést igen, önállósulást nem. Főleg önállósulási, döntési jogú struktúrákat nem lehetett, és még ma sem lehet létrehozni. Nekem ez fáj, és akármilyen eredményről beszélünk ma, ameddig mi nem rendelkezünk saját intézménnyel vagy részintézménnyel, addig a kivívott engedmények - akár egy szenátusi határozattal, vagy minisztériumi rendelettel - törvény nélkül egyik napról a másikra visszavonhatok, szakjaink megsemmisíthetők. Remélem, hogy most már Önök számára is érthető, kedves kollégák, hogy miért olyan fontos nekünk az önállósulás, és miért nem elégszünk meg részeredményekkel. Ebben a kontextusban kénytelen vagyok megemlíteni a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetemet, mert nagyon szorosan összefügg a két egyetem ügye. Amíg a Babeç-Bolyai Tudományegyetemen ez a nagyon erős önállósulási folyamat elindult, Marosvásárhelyen - nem tudjuk pontosan, hogy kinek a hibájából.- ez nem történt meg. Mi lett a következmény? A tanári gárda még jobban kiöregedett, a híres magyar professzorok, doktorátusvezetők kiöregedtek, és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem egy olyan fázisba érkezett, hogy szinte kilátástalan volt a további fejlődés. Az utóbbi években valamennyire javult a helyzet, alkalmaztak fiatal oktatókat, de az eredmény össze sem hasonlítható a Babeç-Bolyai Egyetemével.
