H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Az ibolya illata
Uroborosz és spirál 83 De ugyanez a visszakanyarodás nyomon követhető néhány olyan tételszerű kijelentés hátterében is, melyet az elbeszélő tesz (ál)tudományos köntösben. A szövegben az én szétírását „véghez vivő” definíciók, kijelentések a megbontás magyarázása során olyan én-szerkezethez vezetnek, mely tulajdonképpen nagyfokú rokonságot (központját tekintve pedig azonosságot) mutat a kiindulóponttal, tehát semmiképpen sem tagadása annak, s így körbeérve mindig lezárja az értelemképződés folyamatát. Vagy máshonnan közelítve a problémához: Farnbauer Gáborral kapcsolatban általában megjegyzik'1, hogy fizikai műveltséggel rendelkezik, s szövegeiben egy ilyenfajta diskurzus kétség kívül kimutatható: személytelen, tételes matematikai, számítógépes szaknyelv, ok-okozati sorok5, pontos definíciók, evolúciós szálak végigvezetése. A regénybeli elbeszélő Az ibolya illatában is egy egzakt világot teremt, melynek a paradoxonok és a nyelvi funkciók által kimozdított alapjait pontos, a problémát alaposan körüljáró fejtegetéseivel sokszor akaratlanul is helyre igyekszik állítani, mégha ez a helyreállítás bizonyos - ámde ugyanabban a zárt rendszerben maradó - változást jelent is az eredeti állapothoz képest (s a szöveg uralhatatlanságának köszönhető csak, hogy - mint majd látni fogjuk, néhány alkalommal - kicsúszik az elbeszélő keze közül). Lássunk minderre egy példát! Az én-szerkezet lebontását tételező elbeszélő megpróbál eligazodni változás és látszat, élet és halál között. Gondolatai szerint „minden módosulásban van változó rész és változatlan rész. Van vágy és erőszak, van belátás és kényszer.”6 Vagyis a változás, s az életet jelentő folyamatos halál mindig egy olyan új és aktuálisan élő központot hoz létre, melynek egy része változatlan. Különbözősége korábbi formájától egy választás eredménye, s így kezdete, valamint majdan egy újabb választást jelentő vége is kijelölhető. S az elbeszélő által többször játékba hozott döntésképtelenség sem mond ennek ellent, hiszen a nem választás is választás: a választás elmaradása is felelet egy adott helyzetre7. Az elbeszélő tehát az ént mint az alternatívák közötti (nem)választás függvényében fokról fokra változót képzeli el.
