H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Az ibolya illata
Illatfelhők 77 laló töprengés, meditáció. Ez az erős intellektualizáltság tetten érhető továbbá abban is, hogy a szövegben a nyugati kultúrkör szimbolikus alakjainak számító regényhősök (Odüsszeusz, Don Quijote, Robinson, Ahab kapitány) cselekményes-kalandos történeteiből is absztrakt sémák, elméleti prekoncepcióknak megfeleltetett szüzsé-modellek lesznek (33., 278- 279.); mint ahogy bizonyos hagyományos műfaji típusok (lélektani regény, nevelődési regény, kalandregény) meghatározása szintén az „elméleti kivonatolás” sematizáló-absztraháló módszerével történik (79., 274.). Ráadásul Farnbauer sajátos jelentéssel ellátott újszerű poétikai fogalmakat is alkot (tömeg-regény, metamorfózis-regény, eksztázis-regény, ördögregény stb. 274-275.), melyeket aztán bevon a „gondolatregény” koncepciójának tisztázását célzó okfejtésébe. Az ibolya illata tehát, akárcsak a Tristram Shandy, a Mindenmindegy Jakab vagy a Tom Jones, tartalmazza saját maga műfajelméletét is, és meghatározó mértékben ennek kifejtése képezi a regény tárgyát. S végül tegyük hozzá: Sterne sok furfangos, az olvasót - a szemléltetést és az útmutatást mímelve - gúnyoló fogást vetett be (üres és márványos oldal, a cselekmény menetét „leképező” csigavonal stb.), illata azonban még az ő könyvének sem volt. A „lehetetlen lehetséges világok”16 végtelen örvényét fiadzó belső tükrözés metafikciós eljárásával - mely hagyományteremtővé, többek között, a Don Quljotenak köszönhetően vált, s a modern (A pénzhamisítók, a nouveau roman képviselőinek némely alkotása) illetve a posztmodern próza {Ha egy téli éjszakán egy utazó) jellegadó elemeként tartatik számon - szintén találkozunk a könyvben. Rögtön az első fantazmában szerepel egy számítógép ábrája, képernyőjén egy nehezen olvasható szöveggel, melynek tördelése viszont a kép kontextusát képező oldal tördelésére emlékeztet. Alatta a következő mondat olvasható: „Uroborosz-mondat: A szövegben elhelyezett képen látható számítógép monitorján az a szöveg kezdó'dik, amelyben megtalálható ez a kép.” (15.) A megelőző oldalon saját farkukba harapó kígyókkal találkozunk, egy kommentár kíséretében {„Éppen azért kell elkezdenem írni, hogy rájöhessek, miért kell elkezdenem írni!?” 14.), a 10. oldalon pedig M. C. Escher
