H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Az ibolya illata

74 Benyovszky Krisztián

naponkénti bejegyzések értelmében7 (ilyeneket nem találunk Farnbauer könyvében), hanem abban, hogy maximális teret biztosit a meditativ, bölcseleti reflexiónak. A napló közege pedig, frja V. Gilbert Edit, „az embert meghatározó alapállapot: a reflexió metatere."8 A kihegyezett állítások, a laza reflexiók, különféle nyelvi „apróságok” és stilusbagatellek, valamint a vendégszövegek (jelölt és jelöletlen idézetek) sűrű előfordulása az olvasónapló elszórt műfaji nyomaira utal. A „bemásolt” részletek olykor füzérszerű egységgé állnak össze (285- 287.), amikoris az egyes szövegfragmentumok egy kérdés vagy gondolat köré rendeződnek, látszólag „ugyanarra” a jelöltre utalnak, valójában azonban legalább annyira el is különböződnek egymástól. A citátumok - pontosabban az általuk generált konnotatív társítások - révén ugyanis a legkülönfélébb (láthatatlan) kontextusok kereszteződése, ütközése valósul meg, kis helyen és ezért meglehetősen koncentrált formában, amelynek eredményeként módosul az egyes szövegmozaikok „eredeti” jelentéstartománya is. Az izolálás és a szituálás műveletei9 hoznak tehát létre egy olyan jelkonfigurációt, mely értelemdinamizáló és megsokszorozó erővel bír: „a kinaplózott passzus valósággal beleveszik az izolált egységek kavargó varietasába, s a bennük első látásra szembetűnő kimerevítés mégis bemozdul, sőt, dinamizálódik. (...) A szöveg társat keres, társakat talál, egy symposion részese lesz, viszonyokat alakít ki és viszonyok alakítják, mivel az olvasói pozíció ösztönös értelemigénye azonnal mint kommunikatív elemet vonja játékba.”10

„Matematikusoknak és költőknek való könyv. Vagyis „senkinek és mindenkinek” - olvassuk az 5. Fantazma 300. szakaszában. A szerzőre vonatkozó életrajzi adatok11 csak megerősítik azt, ami a szöveg olvastán is valószínűnek tűnik: írójuk nem csupán „középiskolás fokon” bírja a számtant, a könyvben tárgyalt matematikai problémák jellegéből ugyanis nyilvánvaló a jóval magasabb fokú, filozófiai összefüggéseket is szem előtt tartó jártasság és tudás. A költészet és a matematika összekapcsolása legalábbis E. A. Poe nevezetes eszszéje óta ismert, mely a romantikus költészet- és ihletfelfo-