H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Az ibolya illata
Illatfelhők 73 dilemmákat, nem idegen tőle a kategorikus (helyenként szentenciózus), ugyanakkor frappáns, szellemes fogalmazás, az erős állítások azonban, épp a többszempontúságnak köszönhetően, a következő lépésben (számozott szakaszban vagy „fantazmában") könnyen relativizálódhatnak is. Minden ilyen állítás sebezhetősége nyelvi megformáltságában (is) keresendő, s Farnbauer egyik erőssége e nyelvben rejlő leépítő-kiforgató összetevők iránti kivételes érzékenység. A szerző ismételten él a meredek stílustörés eljárásával, hatását tekintve ez legerőteljesebben az absztrakt-fogalmi regiszterből a vulgárisba való átcsúszás esetében érzékelhető. Az ilyen szöveghelyek gyakran a groteszk testiség, az altesti komikum profán pólusa irányába tolódnak el. A különböző regény- illetve történettípusokat és a gondolatregény poétikáját fejtegető rész közé egy rövid „etűd” ékelődik „Te hogyan vizelsz? Nyomod is vagy csak engeded?” (279.) felütéssel. A következő részletben az írás jelenét reflektáló kérdés familiáris hangütését töri meg egy stílushatásában elütő, profanizáló-lefokozó értelmű mondat: „Apuka itt lehetek, amikor írsz? De akkor nem tudnék írni. De miért nem? Az majdnem olyan volna, mintha azt kérdeznéd, "Apuka itt lehetek, amikor kakálsz?«" (129.) Találunk példát ellentétes irányú regiszterváltásra is. Don Jüanról azt olvassuk, hogy „Még a fasza is arra van, hogy csodálkozzék vele.” (298.) Ezt pedig Kierkegaard filozófiájához fűzött kommentárok követik. „Lefingott kalapács.” (292.) Ez a magányos összetétel úgy hat, akár az avantgárd képalkotás paródiája, utána viszont a Mozdulat és a szabadság összefüggéseit tárgyaló gondolatfutam következik. Jóllehet további példákkal is igazolható a stílustörő eljárások megléte, koránt sincs azonban szó olyan arányú kifejezéstendenciáról, amely relativizálni volna képes az ironikus modalitással együtt is jellegadónak mondható fogalmi-értekező beszédmódot. Már a margináliák rendszeressége, a futó gondolatok és ötletek gnómikus rögzítése olyan stílusbeli és poétikai sajátossága a szövegnek, amely a naplóírás és naplóolvasás, illetőleg az olvasónapló hagyományát idézi fel. Nem is a napló műfajának megkülönböztető jegyeként számontartott rendszeres,
