H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Az ibolya illata
Permanens szövegmozgás és kombinatorikus rend 61 végként beékelt idézet egyébként Jeremy Icehood hérakleitoszivá törmelékeit mondata, mely az első kötetben megjelent Latorlatoi című kombinatorikus szöveg paratextusának volt fontos komponense. Mindez a testté lett ige szakrális rítusrendjének algoritmusa is lehetne: a nyelv evangelizációjának programja, mely az interpretációs cybertér rendszerét uralja. Heideggert idézve: „A jelenvalóiét fenomenológiájának logosz-a a herméneuein jellegével bír, melyen keresztül a jelenvalóléthez magához hozzátartozó létmegértés számára megnyilatkozik a lét tulajdonképpeni értelme”.2 A hérakleitoszi alapvariáns, az idő megismételhetetlenségének példája, tulajdonképpen Farnbauer interpretációjában a „végérvényesen” egyszer meghódítható időként tételeződik. Eközben mindvégig tudható, hogy a tudás is „csak” interpretáció kérdése, vagyis interpretációk diszkurzív sokaságát feltételezi. Hérakleitosz szövegkorpuszáról ugyanakkor bátran kijelenthető Simon Attilával, hogy tulajdonképpen nincs is, „merő coniecturák halmaza”, egységesnek mondható kiterjedés nélküli „fikció egy szövegről”.3 Farnbauer versében alighanem a nyelvbe és a tudásba szétömlő én, a szakrális beszédmódot fenntartva: a testté lett ige és az igévé lett test grammatikai és episztemológiai tükörpozíciója mutatkozik meg idő és tér viszonytengelyei közt. Farnbauer versnyelvének fenti karakterét elsősorban a filozófiai mélységekbe gyűrűző, örvényként magukba rántó szavak adják meg. E nyelvvariánshoz, mely absztrakciókból építkezik, illetőleg melynek szintaktikai rendszerét a logikai operációk szervezik és destruálják egyben. E regiszter gyakorta keveredik egyfajta egzaktabb, természettudományos referencializáltságú kérlelhetetlen nyelvvel: „A szabadság gyöke. / Választás, / a megtörténés jármában.’"1 Szegről-végre ez a regiszterkeverés mintegy azt sugallja, hogy a költészetben fürdőző episztémé tulajdonképpen leírható valamilyen képlettel, matematikai vagy logikai műveletsorral, illetőleg informatikai algoritmusokkal is kódolható, vagy másként fogalmazva: lehetőséget ad egy-jobb híján nevezzük így - „természettudományos” interpretációláncolat megalkotására.
