H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Disputa a kánonokról
Kanonizálok és kanonizáltak (a fiatal irodalomban) 39 ebből a szempontból valóban „A szöveg még nem minden; a kánont a szövegek és a szövegmagyarázatok együttesen alkotják, és a kommentár az, ami a szövegnek a referenciák és önreferenciák kimeríthetetlenségét adja.”5 Innét tekintve tehát még intenzívebb a kánon utópisztikus, jövőidejű irányultsága: hiszen a kánon nem a régi értelmezők szövegein keresztül tárul fel a kortársak számára, hanem mai interpretációk nyomán haladva. Másrészt talán vizsgálhatjuk a kánont szinkrón nézőpontból is, azaz a jelen fiatal irodalmának kánonját tartva szem előtt. Vagyis a fiatal irodalom kánonját önmagában szemlélve, mintegy elkülönítve a magyar irodalom tágabb kontextusától. Ebben az esetben azonban - végső soron - a szabadságnak olyan területére érkezünk, amely radikális formában veti fel az értelmezői alapállás ideológiai megkötéseit, hiszen míg a történeti kánon egy kötött struktúra elemeire támaszkodik, addig a fiatal irodalom esetében erről nem nagyon lehet szó. Nincsenek kialakult rituális csomópontok, hanem az önérdek kiterjesztéséről van inkább szó, s ennélfogva nemcsak Altieri megjegyzése elgondolkodtató, amely szerint „A kritikai historizmus az önérdek két alapvető aspektusát emeli ki: a mások fölötti hatalom vágyát és olyan önreprezentáció kívánalmát, mely kielégíti nárcisztikus vágyainkat”6, hanem az a Paul de Man-i belátás is, amely szerint „az olvasás mindig csak jogosulatlanul képes áthidalni a nem lezárható kontextusok szakadékét. A szövegek olvashatatlansága nem azt jelenti, hogy nem olvassák őket, hanem azt, hogy »minden olvasás félreolvasás«. (...) Ha az olvashatatlan szöveg olvasása félreolvasás, akkor egyben (...) ideologikus is.”7 Míg azonban az ideológia a történeti szempont érvényesítésével a történeti kánon szorító fogságában érvényesül, és nem képes az önérdek teljes érvényesítésére (vagyis nem teljesen igaz Paul de Man megjegyezése, hiszen az is olvasói tapasztalat lehet, hogy a klasszikus szövegek nagyon is könnyen olvashatók, gyanúsan sok olvasástechnikában létezik a kanonizált mű, s ezektől az olvasástechnikáktól nehéz eltekinteni), addig a fiatal (vagy a kortárs, még nem kanonizálódott) irodalom kapcsán sokkal ideologikusabb, kötetlenebb, szabadabb, széttartóbb inter-
