H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Disputa a kánonokról

40 Németh Zoltán pretációk képzelhetők el, hiszen nem köt a hagyomány és a szerzői név által felállított kanonikus struktúra. (Gondoljunk csak arra a feszültségre, amely egy bőven interpretált, kano­nizált író könyvének értelmezése és egy első kötetes fiatal szerző könyvének első interpretációja között van.) Mint látható, különbséget észlelek a történeti kánon és a jelenkori irodalom, s annak részeként főként a mindenkori fi­atal irodalom kánonja között. Ez a különbség a két kánon köz­ti strukturális különbségből adódik: míg a történeti kánon in­kább a merevség, a mérce értelmében használható („A ka­nón tehát az építőművészet instrumentuma, jelentése: [osz­tásokkal ellátott] »egyenes rúd, oszlop, vezérléc, vonalzó«.’’8), s így a mérték, mintakép, modell, a szabály, a norma, a táb­lázat és a lista áthagyományozott értelmében válik jelenlevő autoritássá, addig a jelenlét metafizikáját hatékonyabban ér­vényesítő fiatal (és kortárs, nem kanonizált) irodalom az el­lenőrizhetetlen utópia révén az interpretáció allegóriájává mi­nősül át az értelmezés során: a mércék keveredése és ellen­őrizhetetlensége válik leginkább a fiatal irodalom árulkodó je­lévé. A felszabadult jelölök játékának utópiája a lehetőségek terrénumává válik: a fiatal irodalom és értelmezései azt játsz­­szák el, mintha ki lehetne szabadulni a történeti kánon által uralt játéktérből. Nem véletlen, hogy a fiatal irodalom a lehe­tőségek hazájaként létezik, s ezt a szerzői nevek szótárának szinte kontrollálhatatlan kiterjesztése révén éri el. Míg a tör­téneti kánon többé-kevésbé lezárt vokabuláriummal dolgozik, addig a fiatal irodalom folyamatosan tágítja szótárát, és szin­te uralhatatlan játékterévé válik az értelmezésnek a szerzői nevek lajstroma. Másrészt viszont, mintegy ennek ellentétele­zéseként, még e végtelennek tűnő névlajstromoknak is meg­vannak a maguk vakfoltjai, vagyis az ideologikus nézőpontból olvashatatlannak bizonyuló szerzői nevek, a kibontatlan kér­dések, az olvasás és a névsorolvasás automatizmusai. Menyhért Anna fiatal irodalomról szóló tanulmányában9 Kemény István, Térey János, Vörös István, Peer Krisztián, Ki­rály Levente, Szijj Ferenc, Háy János, Schein Gábor, Tóth Krisztina, Nagy Gabriella, Borbély Szilárd, Karafiáth Orsolya, Varró Dániel, Grecsó Krisztián, Zilahy Péter, Simon Balázs ne-

Next

/
Thumbnails
Contents