H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Disputa a kánonokról

Kánonok és a szlovákiai magyar irodalom

33

felkészültségénél fogva - évtizedek óta először van meg az esélye arra, hogy felszámolja magyar nyelvű irodalom és szlovákiai magyar kritika egyidejűtlenségét, teret nyitva a szakmai narrációra és argumentációra épülő konstruktív kritika válfajainak.”9 A kánonok felől nézve ennek a történésnek azért is lehet meghatározó szerepet tulajdonítani, mert a szövegek (re)kanonizációja sohasem önmagában, hanem mindig olvasva, értelmezve megy végbe. A Társaság tagjainak különböző elméleti orientációja, prekoncepcióik sokfélesége megakadályozhatja egy konszenzuselvű ízlés- és látásmód automatizálódásának kialakulását, a másik/másság léte a saját vélemény folyamatos újragondolása felé nyit teret.

Paul de Man ugyan nem foglalkozott explicit módon a kánonok elméletével, mégis levonhatunk egy-két következtetést az adott témáról munkássága alapján.10 De Man először az öndekonstruáló tevékenységet az irodalmi szöveg sajátosságaként határozza meg, majd későbbi tanulmányaiban minden szövegre kiterjeszti azt. Ebből a szemszögből valóban nincs értelme „kitüntetett" szövegekkel foglalkozni. (Martyn megjegyzi, de Man kizárólag kanonikus szerzőkről értekezett: pl. Baudelaire, Rousseau, Rilke, Hegel, Kant stb.) Az olvasás allegóriáiból megtudjuk, ha egy szövegről képtelenek vagyunk megállapítani, hogy szó szerinti vagy figurális értelemben olvasandó, akkor az olvashatatlan. Olvasásunk mindig egy döntés meghozatala, tehát innen nézve minden olvasás félreolvasás. Azaz olvasásunk társadalmi szerződésen,11 egyezményen alapul. „Ily módon elérhető a megértés, de csak a szöveg olvashatatlanságának elleplezése révén. Az érthetőség látszata, amely egy szöveghez rögzül, ideologikus eredetű, ugyanis egy társadalmi megegyezésből származik, amely tagadja a szöveg olvashatatlanságát, és egy ideologikusán hozzáférhető értelmet tulajdonít neki. így válnak az olvashatatlan szövegek hatalommal rendelkező, »az életünket uraló írások« sokaságává, írások olyan korpuszává, amely autoritásra tesz szert.’’12 A kánonokra fordítva mindezt ahhoz a belátáshoz vezethet, hogy a kanonikus érték is egyezményes, az olvashatatlan olvasásának eredménye. A dekonstruktív olvasás