H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Disputa a kánonokról
Kánonok és a szlovákiai magyar irodalom 31 zal a belátással, miszerint a válaszadást nagyrészt a történő irodalmiság határozza meg. A második pedig az általában költők, írók szónoklataiban megjelenő remény (fenyegetés!), amikor majd XY végre elfoglalhatja méltó helyét... Ez a szólam - azon túlmenően, hogy az állandó, változtathatatlan kánon eszméjét örökíti tovább - azért sem kecsegtető az adott személyre nézve, mert műveit az (újra)olvasás elől zárja el. Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténetének (második kiadás) előszavában különösen Kovács András Ferenc addig megjelent verseinek tapasztalata, pályájának alakulása alapján a következőképpen fogalmaz: „a határainkon túli irodalmak - az irodalmi szövegeződéssel (politikai okokból) teljességgel ellentétes beszédhelyzetük megváltozása nyomán - új, immár nem irodalomellenes horizontban szólaltathatják meg egyén és közösség, individuum és tradíció viszonylatrendszerében szerzett tapasztalataikat. Kivált, mert ezek a tapasztalatok így most már éppen »esztétikai« tapasztalatként támaszkodhatnak archaizáltabb, egyszersmind történetileg is tagoltabb (inter)kulturális világokra.’M Amennyiben az idézet második felére fókuszálunk, leszögezhetjük, hogy térségünkben a szlovák és a szlovákiai magyar irodalom jelentékenyebb egymásra hatása, egymásból építkezése mind a mai napig nem érzékelhető - néhány ritka kivételtől eltekintve (pl. Macsovszky Péter; az elmélet területén elsősorban Benyovszky Krisztián neve említhető, akinél a szláv teoretikusok munkái rendszeresen hivatkozási alapul szolgálnak) -, a Kalligram Kiadó egyre sikeresebb közvetítő szerepe azonban vitathatatlan. Szegedy-Maszák Mihály észrevétele a globalizáció által megváltozott piaci helyzetre hívja fel a figyelmet, valamint arra, hogy egyetlen irodalom léte sem „eleve” garantált: „A tőkés berendezkedéstől elválaszthatatlan piac végül is lényegénél fogva egyenlőtlenséget idéz elő. Hatása a művelődésben is érzékelhető. Itt is lehetnek nyertesek és vesztesek. Bármenynyire is meg lehet valaki győződve minden nyelv, nemzet s irodalom egyenjogúságáról, nem lehet teljesen kizárni annak a lehetőségét, hogy a világ egységesülésének nagy ára lesz: a jövőben kevesebb nemzeti irodalom marad fönn."5 Termé-
