H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Disputák kontextusában
Nietzsche, Rousseau, Schwarzenegger 239 puskáját és lelövi vitapartnerét. Az elbeszélő előbb megjegyzi: „Túl sokszor mondták ki az általa nem kedvelt isten szót” (47), azután egy kétes értékű magyarázatot fűz mindehhez, azzal próbálva menteni a szereplőt, hogy az csupán következetesen gondolkodott és nem volt hajlandó a kompromisszumokra. A világ jobbá tételének szándéka az Atuában nyílt agresszióval és (olykor) fajgyűlölő retorikával párosul (29). Az értelmezés gépezete akár meg is állhatna ezen a ponton, mondván, a regény gondolkodásmódja (talán szándékoltan) következetlen. Az önellentmondások halmozásával - akárcsak a drasztikus leírásokkal - mindenekelőtt sokkolni akar. Kijelenthetnénk, hogy az Atua ideologikus szöveg, amely nem gondolkodtatni szeretne, hanem állítani akar valamit, sőt talán még ezen is túl, bizonyos tettek igenlésére (és megtételére) akarja buzdítani olvasóját. Az ideológia kérdése azonban ennél valamivel összetettebb módon is artikulálódhat. A természet megvédése csupán egyetlen - igaz, a leghangsúlyosabb - témája a regénynek, amely ugyanúgy olvasható a jó és a rossz harcáról szóló „meseként", mint közhelyes apa-fiú sztoriként. Elbeszélője és szereplői minduntalan történeteket mesélnek, amelyek legtöbbje önértelmező alakzatként is képes működésbe lépni. Szempontunkból a legfontosabb a Mua és Podyep olvasási szokásairól szóló rész: „[Mindketten egyetemre jártak. Főként amiatt, hogy hasonló gondolkodású emberekre bukkanjanak, meg amiatt is, hogy a hatalmas könyvtárakban ráleljenek azokra a könyvekre, amelyek vagy megerősítik nézeteiket, vagy még fokozzák azok intenzitását.” (74-75) Szó sincs tehát arról, hogy nézeteiket konfrontálják mások nézeteivel, a könyvektől pusztán megerősítést várnak. A könyv számukra nem a gondolkodás, hanem a társadalomellenes cselekvés „segédeszköze”. Olvasásmódjuk az ideologikus olvasás iskolapéldája. Vajon lehet-e az Atuát csak így olvasni? Véleményem szerint nem lehet. Mégpedig azért nem, mert az ideológiai tartalom a regényben nem marad identikus. Az Atua részben megteremti (mint láthattuk), részben pedig rombolja (mint látni fogjuk) az ideologikus olvasás lehetőségét.
