H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Disputák kontextusában

Nietzsche, Rousseau, Schwarzenegger 239 puskáját és lelövi vitapartnerét. Az elbeszélő előbb megjegy­zi: „Túl sokszor mondták ki az általa nem kedvelt isten szót” (47), azután egy kétes értékű magyarázatot fűz mindehhez, azzal próbálva menteni a szereplőt, hogy az csupán követke­zetesen gondolkodott és nem volt hajlandó a kompromisszu­mokra. A világ jobbá tételének szándéka az Atuában nyílt agresszióval és (olykor) fajgyűlölő retorikával párosul (29). Az értelmezés gépezete akár meg is állhatna ezen a ponton, mondván, a regény gondolkodásmódja (talán szándé­koltan) következetlen. Az önellentmondások halmozásával - akárcsak a drasztikus leírásokkal - mindenekelőtt sokkolni akar. Kijelenthetnénk, hogy az Atua ideologikus szöveg, amely nem gondolkodtatni szeretne, hanem állítani akar valamit, sőt talán még ezen is túl, bizonyos tettek igenlésére (és meg­tételére) akarja buzdítani olvasóját. Az ideológia kérdése azonban ennél valamivel összetet­tebb módon is artikulálódhat. A természet megvédése csu­pán egyetlen - igaz, a leghangsúlyosabb - témája a regény­nek, amely ugyanúgy olvasható a jó és a rossz harcáról szóló „meseként", mint közhelyes apa-fiú sztoriként. Elbeszélője és szereplői minduntalan történeteket mesélnek, amelyek leg­többje önértelmező alakzatként is képes működésbe lépni. Szempontunkból a legfontosabb a Mua és Podyep olvasási szokásairól szóló rész: „[Mindketten egyetemre jártak. Főként amiatt, hogy hasonló gondolkodású emberekre buk­kanjanak, meg amiatt is, hogy a hatalmas könyvtárakban ráleljenek azokra a könyvekre, amelyek vagy megerősítik nézeteiket, vagy még fokozzák azok intenzitását.” (74-75) Szó sincs tehát arról, hogy nézeteiket konfrontálják mások nézeteivel, a könyvektől pusztán megerősítést várnak. A könyv számukra nem a gondolkodás, hanem a társadalomel­lenes cselekvés „segédeszköze”. Olvasásmódjuk az ideologi­kus olvasás iskolapéldája. Vajon lehet-e az Atuát csak így olvasni? Véleményem szerint nem lehet. Mégpedig azért nem, mert az ideológiai tartalom a regényben nem marad identikus. Az Atua részben megteremti (mint láthattuk), részben pedig rom­bolja (mint látni fogjuk) az ideologikus olvasás lehetőségét.

Next

/
Thumbnails
Contents