H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Disputák kontextusában
240 Keserű József Az eddig elmondottak alapján úgy tűnhet, az őrök leginkább a zöldek mozgalmának ideológiáját hangoztatják. Mindez számos idézettel - felszólításokkal, szlogenekkel - is alátámasztható. A természetvédők ideológiája azonban felcserélhetőnek bizonyul - átadja a helyét más ideológiai tartalmaknak. Az őrök nemcsak Természet Anyánk védelmére buzdítanak, hanem a fehér ember „uralma” ellen is szót emelnek. („Az öltönyös, aktatáskás, sikeres fehér férfi volt az, akit a fiatal lázadók megvetettek.” 55) De gondolkodásukban ugyanúgy helyet kap a feminista ideológia is. („Aztán meg, mint ahogy azt mindenki nagyon jól tudta, a civilizáció, mindaz az eró'szak, gonoszság, kegyetlenség és igazságtalanság, amit magával hozott, szinte kizárólag a férfiak műve.” 133, kiemelés az eredetiben) A szöveg mindeközben fenntartja ezek ironikus olvashatóságát. Jó példája ennek Druan Tikur epizódja, aki felszólal „egy néger szervezet gyűlésén" (60-63). Szenvedélyes szónoklata a fehér ember ellen irányul (noha ő maga is fehér) és a „fehérek vallása" ellen. A közönség mégis kis híján meglincseli. Mint utóbb kiderül, az összejövetelt az egyház szervezte. Az ideológiák egymásmellettisége és kölcsönös felcserélhetősége az Őrök kiáltványában is tetten érhető. A kiáltvány eklektikus szövege egyaránt merít a popkultúra, a zöldek, a különféle társadalomellenes csoportosulások és az emberi jogi aktivisták szövegrepertoárjából. így egyszerre teszi lehetetlenné az ideológiával való azonosulást - hiszen egyszerre több, egymástól teljesen független és egymást akár kizáró ideológiára épít -, ugyanakkor pedig rá is mutat az ideológia egyik fontos funkciójára. Ez pedig abban áll, hogy felhívja a figyelmet valamely - jelentősnek mondható - problémára.15 Az Atua fő szövegszervező elve a felhívás, a figyelemfelkeltés és a hatás kiváltásának ideologikus természetére vezethető vissza. A regény nem keres, hanem állít, nem kérdez, hanem sokkol. Felvázol egy olyan problémaszituációt vagy inkább szituációk sorozatát, amelyek az olvasást a megütközés színterévé teszik. Ha nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a szöveg morálisan megkérdőjelezhető kijelentéseit (például: „Ki akartam nyírni mindenkit.” 183) szó szerint vegyük, akkor
