H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Disputák kontextusában

236 Keserű József

köszönhetően - igyekszik eltávolítani az olvasót a bevett normáktól. Szembeszegül azzal az antropológiai axiómával, mely az ember feladatát a világ humanizálásában látja. Ennek megfelelően módosul a könyv teremtett világának értékrendje; a hierarchia csúcsán már nem az ember (az emberi élet) foglal helyet; az emberek halála nem kitüntetett része a természet és a földi élet teljes pusztulásának. Az Atua olyan történetet mesél el, amelynek az ember csak az egyik, de nem a legfontosabb szereplője.

A kérdésre, hogy ki/mi veszi át az ember helyét, az Őrök kiáltványának 24. pontja - gondolkodásuk antropológiai foglalata - kínál választ: „Először a Természet, aztán az ember!” (85) Az Őrök kiáltványának (84-86) és Podyep belső monológjainak tanulsága szerint tetteik mozgatója AUA vagyis Természet Anyánk. Ő (?) az, aki/ami védelemre szorul a civilizációval szemben. Podyep, miután lemészárolta az erotikus divatmagazin két szerkesztőjét, az életben hagyott modellt így okítja: „azokat akarom elpusztítani, akik nem vetik alá magukat a természet törvényeinek” (127). Ám a természet maga nem bírható szóra; az tehát, hogy ki veti alá magát a törvényeinek s ki nem, mindig emberi döntés függvénye. A Podyep hivatkozási alapját képező „természeti törvények” feltételezhetően nagyon is emberi törvények. „A természet a kultúra által megalkotott fogalom, amely így mindig mást és mást jelent.”10 Az őrök által Természet Anyánknak nevezett alakzat valójában nem más, mint egy tetszőlegesen kitölthető üres hely. Az olyan típusú mondatokban, mint például „Egyenlő testvérként akarunk élni minden egyes élőlénnyel Természet Anyánkban!” (85), a Természet Anyánk kifejezés sokkal inkább trópusként értelmezhető, mintsem olyan dologként, amelynek lenne „valósága”.

Ha az őrök egy természetvédő mozgalomnak álcázott anarchista csoport tagjai, akik számára a - különféle ideológiai tartalommal feltölthető - Természet Anyánkra való hivatkozás csupán elterelő hadművelet, akkor felmerülhet a kérdés, hogy kinek a nevében cselekszenek? Ki a dolgok valódi mozgatója? Az olvasó az alábbi szövegrészt olvasva máris kész lehet a válasszal: „Az őrök figyelték az embereket, és agresz-