H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Disputák kontextusában

234 Keserű József

ban felgyülemlenek, és végül valamilyen módon mindnyájunkat elhagynak. Én a társadalom egyik biztonsági szelepe vagyok.” (103) Noha az őrök mindig pontosan tudják, ki számít ellenségnek (79), ez az önértelmező alakzat megkérdőjelezi az ellenség ellenségmivoltát. Ezért aztán nem is igazán lepődünk meg az őrök ellenségképének változatosságán. Egyaránt ellenségnek tartják a papokat, a drogbárókat, a szökött őröket, a kopasz basebellütősöket, a rabszolgakereskedőket, a dohányzókat, a sikeres fehér férfiakat, illetve mindenkit, aki - szerintük - a civilizációt szolgálja. Az ellenség fogalma számukra nem rendelkezik önazonos jelentéssel, s ez - mint a későbbiekben látni fogjuk - megteremti az ideologikus beszéd alapjait.

A regény fiktív időtapasztalata szintén magyarázatot adhat az őrök ténykedésére. Az Atua cselekménye egy feltételezett „katasztrófakorszak” utáni jövőben játszódik. Ezt a jövőt azonban tovább differenciálja: beszél „fegyveres idők"-ről (24), a katasztrófa második hullámának idejéről (199), de arról az időről is, amelyben az idő mint olyan elveszítette az értelmét (24). A sci-fik és a negatív utópiák „jövőteremtő” képességét kamatoztatja, amikor szereplőit (és velük együtt a könyv olvasóját is) egy szélsőséges jövőképpel szembesíti. Nem az okokat keresi, amelyek a természet súlyos veszteségeit és a Föld arculatának megváltozását eredményezték. Értelmezésében a múlt meglehetősen sablonosán, mint a civilizáció ideje jelenik meg, azé a civilizációé, amely felelőssé tehető a történtekért. Az eredetileg fegyveres természetvédő csoportként működő őröknek a „katasztrófakorszak” utáni új helyzetben egyetlen céljuk marad - a civilizáció maradékának felszámolása.

Innentől fogva cselekedeteik egyetlen mércéjeként az elképzelt - civilizációmentes - jövőt ismerik el. Reflektálatlan meggyőződésük, hogy a rossz ellen harcolnak, megszabadítja őket morális kötelezettségeiktől. Az Áruéban a civilizáció pusztulása egyszerre jelenti a humán értékek pusztulását is. Az emberölés többé nem számít bűnnek (136). Igaz, a hagyományos értékek megtagadása nem megy zökkenőmentesen: „Gyakori vita és kérdéstéma volt a ,ne ölj feleslegesen’ uta-