H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Disputák kontextusában

Nietzsche, Rousseau, Schwarzenegger 233

vét, majd szemmagasságban belehelyezte a hurokba. Gondolni kellett azokra is, akik megtalálják Hurgát." (14)

A kivégzésnek ez a részletező leírása a legkeményebb akciófilmek jelenetein is túltesz. A példa nem számít kivételnek, hasonló leírással többször is találkozunk. A gyilkos találékonysága olykor megdöbbentő (lásd az EE Clubban történteket), másutt (37, 159) azonban már-már komikusán hat az egyáltalán nem gazdaságos és nem racionális módja az élésnek. A cselekedetek nélkülöznek minden spontaneitást, a szereplők mintha csak eljátszanának egy előre megírt jelenetet. Az előadásjelleget alátámasztandó maga a könyv is bemutatásként értelmezi magát; a borítón ez olvasható: daniel levický archleb és upor tonuzaba bemutatják az aua és atua című, az elmúlásról szóló regényt. Az Atuával valamelyest rokonítható cseh regénnyel, Miloš Urban Hastrmanjával ellentétben a gyilkolás rituáléja itt nélkülözi az áldozati funkciót. A kifejezés brutalitásának egyik nyilvánvaló funkciója - akárcsak a gyakran idézett Marilyn Manson esetében - a befogadó sokkolása. Az egyik szereplő, Podyep Csvahtli feljegyzéseiben a következő gondolatra bukkanunk: „Hittünk abban, hogy sokkolással sikerül legalább néhány embert méltóbb gondolkodásra bírnunk." (56, kiemelés az eredetiben) A véres leírások nem okvetlenül a jóízlés ellenében hatnak7, ennek folytán nem is annyira a megütköztetést szolgálják, mint inkább a nyárspolgár olvasó megbotránkoztatását.

A szöveg stilisztikai jellegzetességeinek számbevétele mellett kutathatunk a cselekedetek rejtett mozgatói után is, miként Dusík Anikó is teszi, amikor fölveti a kérdést, miért ölnek a regény szereplői? Válaszát, amelyben kiszolgáltatottságról, indulatról és agresszióvá növő félelemről beszél8, Clifford Geertz nyomán gondolhatjuk tovább. A szimbolikus ellenségek kijelölése - illetve ezek jelképes likvidálása - a társadalmi feszültségek biztonsági szelepeként működhet, és az érzelmi feszültségek levezetését szolgálhatja.9 Érdekesség, hogy a regény éppen egy konstruált ellenségnek, Dovatan Áru gengsztervezérnek tulajdonít hasonló funkciót. Az ő szájából hangzik el: „Én fontos társadalmi funkciót töltök be: lecsapolom azokat az érzelmeket, amelyek mindnyájunk-