H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Disputák kontextusában
218 Beke Zsolt elvidékiesedése/elvidékiesľtése. így, ezen az úton válik az egyik legfontosabb szereplőjévé a nyelv. A vidékiség jelentheti tehát a mellérendelést, a hierarchia hiányát, a szüntelen hezitálást, a lassú pontatlanságot. S ezek után szinte feleslegesnek látszanak olyan kérdések, mint: Bontanak ki ezek a versek valamiféle perspektívát? Megjelölhetők tárgyai, szavai úgy, mint valami világkép biztos viszonyítási pontjai? Még ha ez a világkép talán groteszk is? Ott van mögöttük a teljesség? Hiszen a válasz, hasonlóan a vidékiség-centrum állandó egymásba játszásához: igen és nem. Igen, ha nem egy szigorúan strukturált világot képzelünk el, melyben mindennek megvan a maga helye, hanem egy élőbbet, egy fokozatosan változót. Persze igen, ha ezeket a kérdéseket hagyományosan tesszük fel. Azonban ez a világ nem hagyományos. Nem biztos, hogy azok az értékrendek, eligazító pályák, viszonyítási pontok dolgoznak benne, amikhez szokva vagyunk. S ilyen értelemben nincs meg mögötte az a világ. Vagyis a változás, a mindig egy sarokkal tovább való sétálás jellemzi ezeket a verseket, mely séta - mint egy labirintusban - körbe-körbe vezet. Csakhogy annak lehetősége nélkül, hogy ugyanarra a helyre kétszer is megérkezhessünk. Hiába a Vámbéry tér, a diszkó, Megyer, Csiliznyárad stb. mint világunkban azonosítható színhelyek, a versekben ez mind már csak mese, folytonosan felülírt hely. Vagy inkább a szövegben állandóan újrafelépített város, falu... A kötetet olvasva azt vehetjük észre, hogy az válik benne az egyik leghangsúlyosabb kérdéssé, vajon a versek ironikushumoros nyelve milyen módon alkotja meg beszédjük segítségével azokat az alakokat, akik benépesítik az oldalakat. (A felvonultatott figurák serege egyébként nem mindennapi, illetve éppen hogy mindennapi, hogy csak néhány példát említsünk: találkozhatunk itt P. Róza kikosarazott udvarlójával ugyanúgy, mint P. Róza vágyódásának elbeszélőjével, egy rendőrségi jegyzőkönyv tanújával, egy falusi futballcsapat centerével, a lepattant Boriskával, de „magával a költővel” is stb.) Vagyis, máshogyan fogalmazva, a kötet egyik fontos szervezőelve annak a problémának a körüljárása, hogy vajon milyen eszközök teszik lehetővé, hogy egy-egy versbeli elbeszélő a szövege ál-
