H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Disputák kontextusában
Beke Zsolt „SOK BESZÉDNEK SOK AZ ANYJA”, AVAGY A BESZÉDMÓDOK KARNEVÁLJA Vida Gergely: Sülttel hátrafelé Ami bevezetésként és mintegy előrebocsátott összegző megállapításként megjegyezhető Vida Gergely Sülttel hátrafelé című, a Kalligram Kiadónál megjelent kötetével kapcsolatban, az az, hogy jó, szép és vidám költészet ez. Jó a szónak hétköznapi és erkölcsi jelentésében, szép a szónak hétköznapi és esztétikai jelentésében, és vidám... Vidám - a szónak szinte minden értelmében, már ami végső soron a komikumhoz kisebb-nagyobb erősséggel hozzákapcsolható a retorika eszköztárából; s így egy széles, de nem pontosan körülhatárolható skálát ölel fel, a tragikomikumtól az önfeledt humoron át, mondjuk a permanensen kibillentő iróniáig. Jellemezhető - persze joggal - ez a költészet is azokkal a szavakkal, szókapcsolatokkal, melyeket az ilyen szövegekkel kapcsolatban a kritika használni szokott: a lírai én pozíciójának és pozícióvesztésének körüljárása, a szubjektum elbizonytalanítása, az értelmezői pályák összekuszálására, a jelentés megszilárdulásának elkerülésére tett kísérlet, a retorikai eszközök dekonstruktív funkciójának működtetése stb. Mégis inkább egy látszólag ide nem illő kifejezés az, ami talán a legjobban segítségünkre lehet az olvasás során, ami folyamatosan nyitva tarthatja az értelemképződés folyamatait. „Ha Isten nincs, akkor biztosan ő is vidéki” - mondja egy interjúban Darvasi László1, miközben a vidékiségen elsősorban a centrum hiányát érti. Ha röviden jellemezni vagy értelmezni akarjuk Vida Gergely verseit, ez a kifejezés minden bizonnyal hasznunkra válik. Ez a költészet a már-már centrummá sűrűsödő valóság, hely, idő stb. folyamatos nyelv általi
