H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Disputák kontextusában
210 Vida Gergely nik, de - ahogy éppen a Miféle szerzet... is jelezheti - ez nagyobb biztonsággal csak az Inzultusok koráig (1992) terjedő időszakról állítható. Ekkor a társadalmi-történelmi lehetőségek változó feltételei közt a költő-szerepben való tudatos lehorgonyzás nyújt valamiféle menedéket a szubjektum számára, s biztosítja egyben beszédének legitimációját. Joggal beszél még legutóbb is Csanda Gábor arról, hogy a „Barak-versek már több mint húsz éve tartják magukat legfőbb jellemzőjükhöz, a társadalmi elkötelezettségükhöz”, és ennek kapcsán a költő „alkati elkötelezettségéről” ejt szót.1 Valóban, a válogatott-köteteim által feltett kérdés mindig az életvilág bizonyos szegmensét felidéző, azaz politikai-társadalmi-közéleti-történelmi-stb. kontextusra utáltán hangzik el, gyakran konkrétan behelyettesíthető terekhez és eseményekhez is kapcsolódva. Mindennek tudatában azonban súlyos hiba lenne a Barakköltészetet egyértelműen e versfelfogáshoz fűződő - olvasói és szerzői - berögződések és intenciók alapján leegyszerűsíteni, helyette inkább a kérdéskör árnyaltabb vizsgálatát lehetne felvetni, s nyelvi-poétikai belátásokon próbára tenni. A Barak-líra igen érdekes párhuzamokat mutat Petri György költészetével. A tematikai és világnézeti hasonlóságokon túl az utóbbiban is fontos szerep jut a mindennapi, konkrét valóságnak, anélkül természetesen, hogy azt valamiképpen „leképezni” szeretné; a lírai én valósághoz fűződő viszonya Petrinél is gyakran politikainak mondható kijelentésekben, versekben jut kifejezésre (ami Baraknál azért más értelemben hangsúlyozódik) - de párhuzamról sokkal inkább abban a tekintetben lehet beszélni, amit Nádasdy Ádám mond Petri politikai költészetével kapcsolatban: „Petri magánéleti költészetet művelt. (...) ha egyáltalán van politika, az csak annyiban érdekes, amennyiben a magánéletbe átszűrődik.”2 De lényegében ekként nyilatkozik Keresztury Tibor is, szerinte Petri politikai költészetét „nem valamiféle felháborodás szülte, hanem személyes problémaként, elsősorban költői problémaként /kiem.: V. G./ élte meg.”3 Úgy vélem, mindez Barak „valóság-kommentáló” verseiről is elmondható. Mindez mindkét esetben együtt jár a hagyományos költőszerep kritikájával, de ennek demitizálásában elődként és paradigmaváltó alkotóként Petri
