H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Disputák kontextusában

Vida Gergely

Átkelés a hídon

Barak László: Miféle szerzet vagy te?

Az utóbbi években Barak László igen heves támadásokkal ostromolta irodalmi életünk kapuit, hiszen hosszú hallgatás után, rövid időn belül két, új verseit tartalmazó kötete jelent meg (Úgyis kicsinálnak, Nap, 2001; És ha mégis ringyó, Nap, 2002), majd egy év (2003) leforgása alatt már az előbbiekből is merítő két válogatott verseket tartalmazó könyve látott napvilágot: Meg volt ám szenvedve minden! (Nap); Miféle szerzet vagy te? (Kalligram). Barak pályáját nézve e kvantitatív felsorolás csak látszólag utal „irodalmon kívüli" szempontokra, ugyanis már e hirtelen megsokszorozott jelenlét jelentéses: Baraknak mondanivalója akadt, s bizony ez az attitűd erőteljesen meghatározza e könyvekben megszólaló hangot.

Ami a válogatottakat illeti, e mondanivaló nem csupán a lírai énnek a világról való szövegeléseként érthető, hanem önreflexív kísérletként a hozzá tartozó költői-emberi magatartást igyekszik (ezen megszólalásmód által) elhelyezni (mondjuk) az irodalmi folyamatban, vagyis kanonizációs gesztusként is értelmezhető. A válogatottak megjelenésének alkalmát amúgy is egy erősen kanonizációt gerjesztő, de mindenképpen a hely átgondolására ösztönző pillanat szülte: a költő ötven éves jubileuma. És természetesen az olvasás örömének olyan megnyilvánulása, amelynek hátterében a „van miből válogatni” megnyugtató érzése áll.

Jegyezzük meg mindjárt, hogy a Miféle szerzet vagy te? roppant találó cím, hiszen szellemesen fogalmazza meg e líra alapproblémáját, ami egyben a beszélőjének a problémája éppen abban a tágra nyitott megközelítésben, amilyenné ez a pofátlanul szószerint értendő kérdés teszi. A saját-lét megismerhetetlenségének tematizálása az esetek többségében egy igen markánsan tetten érhető beszédcentrumból törté-