H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Finnegan halála

Az újraírás alakzatai 107 terévé válnak. S a kép, a keret és a háttér közötti viszony - miközben a Tépések képjátékainak Mőbiusz-szalagszerű volta még bonyolultabbá teszi kapcsolatukat - a parergon derridai felfogásával lesz leírható, mely szerint „a parergon elkülönül mind az ergontól, mind a környezettől; mindenekelőtt alakzat­ként különül el egy háttértől, de nem ugyanazon módon külö­níti el önmagát, mint a mű, mely szintén kiválik a háttérből. A parergonális keret két háttértől különül el, de mindkettőhöz való kapcsolatában visszatér a másikba.”10 A Tépések a vizuális megjelenés adta lehetőségek felől is elemezhető, melyek szintén az értelem lezárását lehetetlení­tik el. Összeegyeztethetőnek tűnnek ezzel Tőzsér gondolatai is, melyek szerint a töredezettség, a tépettség, a szöveg széttépése a többértelműséget célozza, s „a vizuális költé­szetnek nem kimerevítő és elidegenítő, hanem új gondolato­kat indító hatása van.”11 Az olvasás során a szövegbeli kap­csolódási lehetőségek burjánzása, az ennek következtében (is) folytonosan önmagát eltörlő értelem megkérdőjelezi töb­bek között például az érvényes ok-okozati összefüggéseket, a szövegben megképződő narrátor személyét (személyeit). In­nentől ismét Derrida gondolataira támaszkodhatunk, s a vers által vizuálisan is tematizált - egyszerre szétválasztó és ösz­­szekötő - kettéhasadást a hűmen fogalmával hozhatjuk kap­csolatba. Derrida szerint a „»hürnen« (az egyetlen szó, mely arra emlékeztet, hogy itt »végvonaglásróU van szó) mindenek­előtt egyesülést jelent, a házasság elhálását, a kettő azono­sulását, a kettő keveredését. A kettő között nincs többé kü­lönbség, hanem azonosság. Ebben a keveredésben nincs töb­bé távolság a jelenlét vágya (a teljes jelenlét várása, amely­nek jönnie kellene, hogy betöltse, beteljesítse) és beteljesü­lése között, a távolság és a nem-távolság között; nincs többé különbség a vágy és a kielégülés között. Nemcsak a különb­ség szűnik meg (a vágy és beteljesülés között), hanem a kü­lönbözés és a nem-különbözés különbsége is.”12 S a hűmen fogalmát nemcsak a látványra vonatkoztathat­juk, hanem természetesen mindarra, amire a Tépések cím szinekdochikusan, metonimikusan és metaforikusán is kiter­jed. A sem/sem területén képződik meg tehát minden érte­

Next

/
Thumbnails
Contents