H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Finnegan halála

108 Beke Zsolt

lem, minden kép és a szöveg minden elbeszélője is. S innen nézve a „halál börtönétől szabadulni vágyó szubjektum felkiáltása” (De hol az a teszt hol az a sors analízis amely engem tép el a múltamtól a családi tudattalanból felhozott halálaimtól jövőmtől a Káin-sorstól a Káin-történelemtől? Hol az a nyolc tesztkép amely közül életet választhatnék?) is inkább csak a között-lét megerősítésévé válik, ahogyan a vers elbeszélőbe is végül újra a között tartományában („a tépés misztikus szakadékéban az evilág és a túlvilág a halál és a halál között Don Carlos és II. Fülöp az ember és gyűlölet között minden horonyok és ellendarabok között") szituálja(ák) önmag(ukat)át. S ebben a világban, a hűmen, a között területén talán tényleg „hamis a heideggeri autentikus viszonyulás dilemmája.”

A Finnegan halála című vers ezzel szemben tulajdonképpen érdekes, de semmiképpen sem paradox együttjátszása az általában posztmodernnek ítélt idézés-technikának és a későmodern jelentésképződésnek. Ahogyan az alcím is jelzi ezt a kettőséget, pastiche-t, vagyis gazdag intertextuális kapcsolatrendszerrel rendelkező szöveget olvashatunk, mely viszont a széttépett fénykép összeragasztását kísérli meg. A Finnegan halálára a két pólus által meghatározott rendszereken alapuló eljárások jellemzőek, a dichotómia határozza meg a vers szerkezetét, amellé rendeződnek a szereplők, az értékek stb. Jellemző ellentétpárok alakulnak ki mindjárt az első versszakokban, s ezek érvényének fenntartásában érdekelt az elbeszélő a szöveg egészén. Egyfelől találhatók az Úr, a hollókői asszonyok, az egész hagyomány, a sírás, a másik oldalon helyezkedik el Baudrillard szimulakruma, a TV, a Big Brother, az Internet, a közöny. Fontos szerepet játszik a két halmaz kialakításában az eredettel való rendelkezés, a mélyreható gyökerek megléte. Jellemző módon ennek hiányát egy analógia segítségével igyekszik pótolni, s így egy, a bibliai történettel párhuzamot tartó genealógia megteremtését látjuk az ellenkező oldalon álló Baudrillard-ral kapcsolatban is („én bizony nem vagyok olyan bátor, hogy az Úr kétezredik s Baudrillard szimulakrumának huszadik esztendejében (s versben!) sírni merjek" - olvashatjuk a vers működését még inkább dra