H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Finnegan halála
106 Beke Zsolt rábban is létező irány mélyül el, hiszen a dezintegrált, meghatározottságot elvesztő individuum mellett a jelentés hangsúlyozott rögzítettsége, a kozmikus dimenzió és a metafizikai értelem továbbra is nagy szerepet kap. III. (Finnegan és a többiek) Egy korábbi motívum lazább visszatéréséről van szó a kötet címadóként kiemelt versének, a Finnegan halálának esetében. Ez a vers sok szövegrészt vesz át a Tépések című vizuális költeményből, melynek rövid elemzése lesz a kiindulópontunk. Pécsi Györgyi a Tépéseket a létbe vetettség egyetemes szintű fájdalom-mítoszaként olvassa. Szerinte „A Tépések az érzelmi, zsigeri és ösztön-én nyomába szegődik, a szorongás, a léttel szembeni vereség okát kutatja, s mindezt a személyes sorsban (...) a kétszeres vereséget az egykori aranykor tudata teszi elviselhetővé.” Majd megállapítja, hogy „a vers minőségét nem befolyásolja a vers tárgya. Egy kőművesben, egy közönséges kocsmai verekedésben éppúgy a lét és a sors legnagyobb és legmegrendítőbb mítosza élhető meg, ahogy a kanonizált magasművészetben”8 (kiemelés: B. Zs). A szöveg azonban mintha néhány funkciójával ellent látszana mondani ennek a megközelítésnek. Ilyen például a megidézett történetek, szövegek sokfélesége (saját történet, Don Carlosé, Mózesé, Káiné, a piéta, Szondié, Bergmané, Greco képe, Greco élete stb.), a köztük való átmenetek és ebből fakadó egymással helyettesíthető alakok sora (P. bácsi, Bergman pincérje, s aztán az újabb változatban Finnegan), melyek sok, a megszilárdulni látszó értelmet megkérdőjelező eljárásra adnak alkalmat. Azonban még inkább ilyen a kép és keretének viszonya, mely a sokszoros áttételnek köszönhetően elbizonytalanít a vizsgált kép, illetve szöveg azonosságát illetően, s így egymás idézéseként lehet értelmezni a szóban forgó vizuális és verbális elemeket a vizsgált fényképtől kezdve Greco festményén és a „valóságon" át egészen a vers konkrét megjelenéséig, ami a jelentés folyamatos újraátértékeléséhez vezet, és az értelem megszilárdulni látszó elemeit a mintha játékába vonja9. A képek egymás kereteivé és hát
