H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Finnegan halála
104 Beke Zsolt megidéz egyfajta szemléletet, mely alapján a korábban köteteimként is kiemelt Leviticus újraírása magyarázhatóvá válik. Pécsi Györgyi szövege és Tőzsér költeménye egyaránt a jellemzően középponttal rendelkező kör metaforáját alkalmazza az átírás eljárásának jellemzésére. Tehát egy olyat, mely megelőlegezi azt, hogy létezik valamiféle biztos pont, hogy létezik a valamihez való viszonyítás lehetősége, s így van olyan momentum, van olyan jelentés, idő, történelem amely „maradéktalanul" átöröklődhet. Ebből a nézőpontból feltehetően éppen egy ilyen középpontra rájátszó átírás, a jelentés - persze nem egészen maradéktalan - átöröklődése figyelhető meg a Leviticus újrafelbukkanása esetében. A Leviticus kifejezést (talán nem véletlenül) belső hasadtság jellemzi - mintahogyan erre Németh Zoltán is rámutatott -, mivel amellett, hogy „Mózes harmadik könyvére utal, s ezért felfogható törvénymagyarázatként is, magába foglalja a latin leviter, levitas jelentéseit is, s ilyen módon utalhat a lebegésre, könnyedségre, a csapodárságra, állhatatlanságra vagy akár a csiszoltságra is. (...) A jelentés hangsúlyozott rögzítettsége, a kozmikus dimenzió, a metafizikai értelem egyfelől, a dezintegrált, fiktív, felcserélhető, etikai és egyéb meghatározottságait elveszítő individuum másfelől.’’6 Németh értelmezésében a Leviticus kötet tulajdonképpen a Mittel-verseken való továbblépés meghirdetése, a Mittelszolipszizmus korszaklezáró kötete után az új út kijelölése. Tehát egy olyan elfordulást deklaráló vers, mely ily módon szintén kettőséget képvisel, hiszen benne van az amitől elfordul, a meghaladott, s ezzel együtt az új is, a meghaladó. S mintha a Finnegan halálában is ezt a mozdulatot ismételné meg a vers, s ennek nem mond ellent az sem, hogy a Mittel-mítoszt explicite is felidézi például az Utószó pokoljárásokhoz című költemény. De hát vajon valóban végrehajtja-e ezt az elfordulást a szöveg? Már Németh szerint is a Leviticus az értelmezéstől a genealógia felé való elmozdulása, s a Mittel-tematikára való rezonálása miatt inkább csak a változás bejelentéseként, s nem megvalósítójaként szerepel. (Ezen nem változtat az idővel dacoló anakronisztikus triolettek időtlen és személytelenné tevő apokrifre váltása.) S ezt az új poétikát a Leviticus cí
