H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Finnegan halála
102 Beke Zsolt kérdőjel tehető hozzá: A kettősség minden bizonnyal Tőzsér szövegeiben gyökerezik. És valószínűleg a következő mondat szavaihoz is: Tőzsér szövegeinek főleg a Mittel-szövegektől kezdve az egyébként meglévő poétikai változatosság ellenére egyik meghatározó momentuma a posztmodern, ironikus hatásfunkciók közt felszínre törekvő későmodern szubjektum-értelmezés. Az alábbiakban a Finnegan halálában a korábbi szövegek újbóli feltűnésének néhány példáján vizsgáljuk meg ezt a kettősséget, amivel természetesen a régebbi versek is más megvilágításba kerülnek, hiszen egy mai horizontból, a „viszszatérésük" utáni pillanatban olvassuk őket. I. (Sebastianus) A Finnegan halála a korábbi kötetekhez képest is kiemelkedik azzal, hogy még több helyen lazít a szöveg „kifejezésvágyán”, s olyan olvasási módokat von be a játékba, melyek ellenállnak az értelemalkotás lezárásának. Jó példa erre a prológusnak, a Sebastianus (miután az agyonnyilaztatását túlélte, és börtönbe zárták) című versnek H. Nagy Péter rövid elemzésében megmutatkozó játéka. Az elemzés a versben működő utómodern technikákat („a párbeszédszituáció köztessége, a lírai te kitüntetett szerepe, a börtönmetaforika alkalmazása, az önreflexivitás, a nyelv retorikai dimenziójának kiaknázása a tematika ellenében”) emeli ki, majd éppen az alcímben észrevehető grammatikai viszonyokra utalva (mivel a „börtönbe zárás” értelmezhető a „versbe zárásként”, a szöveg beszélője az alcím harmadik személyének köszönhetően idézett énként olvasható) mutatja meg az értelmezésnek a szerzői intenciótól való függetlenségét. „Ha egyetlen mondattal kellene jellemezni e költeményt, azt mondanám róla, hogy Tőzsér alkotása az utómodern hagyomány domináns szövegszervező képleteit eleveníti fel, ám azok idézhetőségét egy onnan nézve idegen beszédhelyzet közbeiktatásával teszi reflektálná.”3 Ezen vers „előszövege” a Leviticus című kötetben megjelent Glossza című költemény, amely három olyan lényeges pontban változik meg, ami tulajdonképpen „lehetővé teszi" a
