Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
68 Keserű József magam is e történet részesévé kívántam válni. A Rácsmustra tudniillik rendkívül fontos kérdéseket vetett föl számomra, olyan kérdéseket, amelyekre egyáltalán nem könnyű egyértelműen és megnyugtatóan válaszolni. Megjegyzem, Benyovszky Krisztián könyve nem is törekedett erre. Megnyugvást adó bizonyosság helyett inkább a felvetett kérdésekre adott lehetséges válaszok sorozatával szembesített. E lehetséges válaszok pedig nem ritkán izgalmas történetekké álltak össze. Hivatkozott írásaikban Rácz I. Péter és Németh Zoltán például az olvasó történetét olvasták a Rácsmustrában. Nem alaptalanul, hiszen nemcsak a kötet szövegei mesélik el, hogy mi történik az olvasóval a befogadás során, hanem maga a kötet egésze is igyekszik narratívaként olvastatni magát. A fejezetcímek például a nyitótanulmány egyik szöveghelyét inszcenírozzák, amikor az olvasást egy hatalmas épületben való bolyongáshoz hasonlítják. Nem titkolom, az eljárás sikere bátorított arra, hogy magam is történetek mesélésébe kezdjek a Rácsmustráról, s rögtön bele is vágjak az elsőbe, amely a kezdetekről fog szólni. A kötet második írása, amely nem leplezett utalással a könyvek könyvére a „Kezdetben...” címet viseli, azt a kérdést járja körül, hogy hol kezdődik az irodalmi mű, illetve mi előzi meg a művet. A történet mesélője két lehetséges irányt követ a kifejtés során: előbb az alkotás, majd a befogadás szempontjából közelít. Közben úgy vezeti olvasóját a különböző, ismert vagy ismeretlen gondolati és textuális ösvényeken át, mint valamely tapasztalt, nyomolvasásban jártas indián. Az alkotás folyamatának vizsgálata manapság kevésbé tűnik fontos kérdésnek, ám ez Benyovszkyt nem gátolja abban, hogy produkcióesztétikai szempontokat is figyelembe vegyen. Először tehát azt meséli el, hogyan lesznek az író fejében a termékeny káosz állapotában leledző gondolatokból és gondolatfoszlányokból a lejegyzés során előbb szövegforgácsok, majd szövegváltozatok. Eközben rámutat arra, hogy ilyenkor mindig számolnunk kell az írás aktusa által mozgásba hozott szemantikai ingamozgásokkal, sőt olykor az elképzelt téma metamorfózisaival is. Röviden időzik a szinoptikus kiadásoknál, majd rátér a szerzőség kérdésére. A biográfiai és a sze-
