Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
Keserű József A Rácsmustra (félre)olvasása- Metanarratív metakritikai vázlat - 1 Olvasás és történet viszonyáról lesz szó az alábbiakban. Nem az olvasás történetéről, hanem a történet olvasásáról, s még inkább a történetről mint olvasásról, sőt mint félreolvasásról. Megpróbálok történeteket mesélni egy számomra fontos könyvről, eleve lemondva a teljes és tökéletes megértés igényéről, minthogy azt elvileg tartom lehetetlennek. Előre kell bocsátanom, hogy a történetek nem állnak össze egyetlen nagy elbeszéléssé, ennyiben tehát nem lesznek szokványosak. Lesz olyan közöttük, amelyiknek nem a vége, hanem az eleje lesz jó, de olyan is, amelyiknek egyáltalán nem lesz vége. Amint az a figyelmes olvasó számára bizonyára föltűnik majd, egyes történetek további történetekre nyitnak ablakot, mégsem afféle „történetek a történetekről" módjára, inkább egy újabb történetként a történetek végeláthatatlan láncolatában. Talán nem véletlenül idézi fel ez az eljárás néhol az egymással szembehelyezett tükrök játékát. Bár a hasonlat nem túl eredeti, mégis ez a belátás (a tükrök mögé) tesz lehetetlenné minden eredetet, von kétségbe minden kezdetet. (1) Kezdetben... Ha hihetnénk a kezdetekben, a történet kezdődhetne a következőképpen: Benyovszky Krisztián Rácsmustraŕ című regényes olvasónaplója nem sokkal megjelenése után rangos elismerésben részesült.3 Mindez azonban azt a látszatot keltené, hogy a történet éppen itt és most kezdődik. Ez természetesen nem fgy van, hiszen a történetek nem a nyitómondattal kezdődnek. A Rácsmustra története jóval azelőtt elkezdődött, mielőtt megérett bennem az elhatározás, hogy írni fogok róla.4 Sőt bizonyos értelemben az ösztönzött az írásra, hogy
