Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
52 Benyovszky Krisztián szereplő sorsában kerül bemutatásra. Görcs Lajos, akit az elbeszélőként is funkcionáló unokája, Hury Tamás magában „öregemnek" szólít, egy ilyen transzportnak „köszönhetően” kerül Dél-Magyarország három nemzetiség (magyar, német, szerb) lakta kis falujába, Véméndre, ahonnan aztán már soha nem látogat és nem is települ vissza csallóközi szülőfalujába, Albárra. Itt, Véménden tölti vakációját Tamás, s ez a mű legfontosabb cselekménytere is. Itt kerül kapcsolatba a kamasz főhős azokkal a személyekkel, akik testi és szellemi felnőtté válásában, a világról, s különösen a fantázia, a fikció és a valóság kapcsolatáról kialakított elképzeléseinek felülvizsgálatában a legfontosabb szerepet játsszák majd: nagyapja, annak nevelt lánya, Mara, falubeli pajtása, Eszter, akihez vonzódik, de aki fura viselkedésével olykor legalább annyira meg is hökkenti, el is távolítja magától és a vak szódás, Aladár, akinek a titkát megfejteni igyekszik. A kisregény hét fejezete hét nap története (hat „plusz egy nap”), ami bibliai konnotációkat ébreszthet, azon túl azonban, hogy az utolsó fejezet a „pihenés napjaként” fogható fel (a tematizált konfliktusok által felgyülemlett feszültségek oldása), nincs különösebb jelentősége. Annak azonban igen, hogy Hury Tamás szeret fantáziálni, (különösen lányok előtt) nagyokat lódítani, önmagát kitalált történetek hőseként beállítani.3'' Ezért sem nevezhető megbízható elbeszélőnek, s ez az oka annak is, hogy a kizárólag az ő személyes perspektívájából láttatott-elbeszélt események igazságérvénye kétségesnek mondható. Különbséget kell azonban tenni azok között az esetek között, amikor szándékosan színezi ki az eseményeket, s amikor olyan dolgokat észlel, melyek „valódisága” a maga - s így az olvasó - számára is kétséges. Ez szüli aztán azt a már említett termékeny bizonytalanságot különös és csodás, valóság és káprázat között, ami a szöveg mai hívóererejét adja - nem kevéssé annak is köszönhetően, hogy e két pólus közti hezitálás a metaforizáló eljárások különböző formái révén narrativizálódik. 5.1. A mű legrejtélyesebb és - olykor szó szerint is - legmegfoghatatlanabb szereplője Eszter, akivel Hury Tamás a regény aktuális cselekményidejét két évvel megelőzően ismer
