Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
Kifigurázás 49 képek útján megteremtődő szituációs analógiák, iker-epizódok, sors- és jellempárhuzamok egyaránt a történet jelentésének rétegeződéséhez, megsokszorozásához járulnak hozzá.23 A szereplőformálásban megmutatkozó metaforikusság sajátos típusához tartozik az alakmások (Doppelgänger) alkalmazása, a mitologizálás vagy demitologizálás esetei, a különböző lelki archetípusok aktualizálása.24 g. , A metaforikusság a regénytér kulturális szemiotikájának kiaknázásában is testet ölthet. Gyakran használják ki ezt a lehetőséget - legalábbis a romantika óta - azok a prózaírók, akik hajlanak a lirizálásra. Ez a tendencia aztán a térábrázolások szimbolikusságában, antropomorfizáló, animizáló, spiritualizáló25 természetleírásokban nyilvánul meg. Megnő a táj atmoszferikusságának a fontossága, a külső élettér belső - érzelmi vagy mentális - állapotok, folyamatok kivetüléseként értelmeződik. h. , A nézőpontok szintjén az elbeszélői perspektíva megsokszorozása, a nézőpontváltó történetelbeszélés formái teremthetik meg a metaforikus értelmezés lehetőségét, hisz olyan variációkat produkálnak, melyek összevetésre, viszonyításra és mindezen folyamatok eredményeinek reflektálására kényszerítik a befogadót. Azaz: a metafora recepciójával analóg folyamatokat irányoznak elő. A metafora és a történetmondás kapcsolatáról elmondottak zárlataként annyi jegyezhető meg, hogy a fenti esetek többségében már nem két szó, hanem nagyobb nyelvi és szerkezeti egységek interakciójáról van szó, s ezek eredményeként jön létre egyfajta „metaforikus effektus” - természetesen csak az olvasó együttműködésével, ha képes létrehozni a narratív analógia különböző formáit. A Max Black-féle interakciós metaforaelmélet kibővítésének, kontextuális kitágításának szükségességét idézett írásában már Gtowinski is hangsúlyozta.26 4.1. Szólni kell még az említett metaforizáló eljárások befogadáselméleti összefüggéseiről is. A metaforikus próza ugyanis sajátos esztétikai beállítódást és olvasásmódot implikál, mely a metafora temporalitására vezethető vissza. A cseh
