Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
50 Benyovszky Krisztián esztéta, Vlastimil Zuska szerint a metaforát az elbeszélés és a tudat, illetve a belső, megélt idő lineáris folytonosságában, áramlásában beálló cezúraként, a kontinuitás megtöréseként érzékeljük,27 ami az egymástól távoli nyelvi elemek interakciója révén teremtődő jelentések akkumulációjára hívja fel a befogadó figyelmét. Mégpedig azzal, hogy kizökkenti a nyelvi-stílusbeli konvenciókat (dezautomatizáció), hogy várható helyett meglepő, szokatlan megoldást hoz, s így fékezi a jelentés szukcesszív (esetünkben narratív) kibomlását, helyette pedig a jelentések szimultán érzékelését helyezi az előtérbe. A metafora (egy metaforikus szövegelem) recepciójakor nem az idő mechanikus előrehaladásának, hanem vertikális „sűrűsödésének",28 felgyűrődésének, paradigmatikus rétegeződésének tapasztalata érvényesül inkább. Megképződik tehát egy olyan elvárás, mely a különböző konnotációk „együttlátását”, a szöveg korábbi szemantikai emléknyomainak „ébrentartását" és az olvasói-értelmezői folyamatba való kreatív bekapcsolását követeli meg. Mindezt a metaforizált próza vonatkozásában különösen hangsúlyozni kell, hisz a szüzsé sajátos dinamikája, „lendülete”, ritmusa vagy „húzása” olyan tényezők, amelyek a metaforikus elemek által előhívott kizökkentés és lassított percepció, illetve magára a nyelvre irányuló önreflexió ellenében hatnak,29 ezért egy gyorsabb iramú olvasás számára a metaforikus szerkezet elemei nem is válnak érzékelhetővé. 4.2. Számos értékes megfigyelést tesz a metaforikus regénnyel kapcsolatban Szigeti Lajos Sándor is, azonban nem ez az oka annak, hogy tanulmányára külön is kitérek. Szigeti ugyanis összefüggésbe hozza a kisebbségi magyar irodalmak némely történelmi vagy kvázi-történelmi regényét a próza metaforikus átalakulásával. Szerinte a metaforizáció „kitüntetett szerepet éppen a kisebbségi regénytípus-váltás immanens folyamatában játszott”,30 sőt egyenesen azt állítja, „szerepe van a kisebbségi sorsnak is a metaforizáció alakulásában”.31 Sajnos ezt a tézisét nem fejti ki bővebben, sem azt, mit ért „kisebbségi regénytípus”-on, sem hogy szerinte miként is lehetséges egy történelmi-politikai helyzet és egy esztétikai-művé
