Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

48 Benyovszky Krisztián

olyan mentális folyamat tehát, amelyre a metafora „csak rájátszik”. A hagyományos retorikai közelítésekkel szemben vagy azok mellett egyre inkább a metafora megismerő (episztemológiai) vagy a megértést előmozdító hermeneutikai funkciója kerül az előtérbe, s ezzel együtt a metafora mint trópus vizsgálatát felváltja a metaforizáció mint folyamat vizsgálata.17

c. , Az előbbi pontban megfogalmazottaknak köszönhetően a metafora és elbeszélés kapcsolatáról pontosan azoknak az archaikus kifejezésformáknak, műfajoknak a vizsgálata szolgálhat sok hasznos észrevétellel, melyek az analógiás gondolkodás közegében bontakoztak ki. Kiemelt jelentőségű ebből a szempontból a parabola műfaj- és értelmezéstörténete.18

d. , A szövegek bármely rétegében fordul is elő a metafora, bármilyen eljárások révén jutnak is érvényre benne a hasonlóságvagy analógia (és ezzel együtt az elkülönbözés, az oppozíció) szemantikai elvei és mozgásai, mindez poliszémiát, jelentésbeli ambivalenciát, feszültségteli vibrálást eredményez, amit már csupán egy „többletjelentések kihordására képes nyelv"19 és szerkezet tud közvetíteni. Látható tehát, hogy a (Ricoeur által „élőnek” nevezett) metafora mint jelentést teremtő nyelvi újítás, mint a szembeállított nyelvi elemek interakciójából létrejövő, „új” jelentést vagy jelentéstöbbletet produkáló trópus elmélete kiterjeszthetővé vált nagyobb (elbeszélői) szövegegységekre is.

e. , A nyelvhasználat, a szűkebb értelemben vett stílus szintjén a metaforikusság az ún. lokális metaforák, az elbeszélő(k) vagy a szereplő(k) szólamába szőtt metafora-típusú szóképek (hasonlatok, megszemélyesítések, metaforák) gyakoribb használatában, illetve az alternatív vagy rétegnyelvek ütköztetésében, a nyelvi elemek regiszter- vagy közegváltásában20 nyilvánul meg. A szöveg koncepciójától függően ezek a metaforák sorokba, láncokba rendeződhetnek, tömbösödhetnek,21 s ekkor már metaforikus szerkezetről vagy motívumhálóról beszélhetünk.

f. , Az egymáshoz bizonyos mértékig hasonlító motívumok ismétlődési révén, illetve álom-jelenetek, látomások és a szövegben szereplő, verbálisán vagy vizuálisan (is) artikulált