Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
Kifigurázás 47 összegzés nem kevésbé fontos feladatának kedvez. Hasonló helyzetben találom magam én is, amikor a metaforikus regényről, a próza metaforizálásáról készülök írni, hisz ez a terület az utóbbi két, de legalábbis másfél évtized magyar szakirodalmában - ha túltárgyaltnak nem is, de azért - többször reflektált elméleti és irodalomtörténeti témakörnek számít. Ehhez nagyban hozzájárultak a 20-as és 30-as évek magyar irodalmi kánonjában beállt módosulások, az ezek nyomán születő szövegelemzések, illetve a metaforaelmélet néhány alapvető, szemléletmeghatározó szövegének fordítása és a róluk készült ismertetések, kommentárok is. Létezik tehát egy olyan szövegkorpusz, amely megfelelő kiindulópontként szolgálhat egy olyan összefoglaláshoz, mely a próza metaforizálásának jegyeit, eljárásait igyekszik számba venni. Ha egy kicsit mégis másként artikulálódik majd ez a témakör, az talán annak is köszönhető, hogy e dialógusba igyekeztem bevonni - a magyar nyelvű szakirodalomban kevéssé vagy egyáltalán nem hivatkozott - lengyel és cseh kutatók szövegeit is, melyek - legalábbis számomra - némiképp (tovább)árnyalták a metaforikus epikáról kialakult azon elképzeléseket, melyeket én most, a teljesség igénye nélkül, a személyes horizontomba került elméleti szövegek és olvasástapasztalataim alapján 8 pontba foglalok össze: a. , Általánosnak mondható mindenekelőtt az a felismerés, hogy a metaforának nemcsak a költészetben van fontos jelentésalakító szerepe, hanem ugyanúgy - még ha némileg csökkentett érvénnyel is, de - az alapvetően metonimikusnak tekintett szépprózai alkotásokban is. Ezzel szorosan összefügg az a belátás, tapasztalat, miszerint a metafora nemcsak lexikális szinten vizsgálandó és fejti ki hatását, hanem kompozicionális szinten is, olykor tehát szerkezeti elvvé válik. Ebből következik, hogy a novelláknak, regényeknek esetenként nemcsak bizonyos elemei metaforikusak, hanem a szöveg egésze is annak minősülhet. b. , A metaforának ez a műfaj- és műnemközi transzpozíciója arra a felismerésre vezethető vissza, hogy a hasonlóság, az analogikusság mint e trópust megalapozó viszonylat az emberi gondolkodás és a megismerés egyik sajátos formája,
