Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
Benyovszky Krisztián Kifigurázás Kisebbség(i)/regény/metaforák 1. Nem érzem magam kompetensnek abban, hogy átfogó értékelést adjak a 90-es évek szlovákiai magyar irodalmáról - azaz azokról a művekről, melyek esetében hangsúlyos és döntő mozzanatnak azt tartom, hogy magyar nyelven ľródtak, a magyar irodalmi rendszer részei, s hanyagolhatónak, hogy éppen Szlovákiában láttak napvilágot. Csupán egy regényről fogok beszélni, amely ráadásul nem is ebben a periódusban jelent meg. Viszont az a mód, ahogy megszólaltatni próbálom, azok a szempontok, amelyekhez az interpretációmban tartottam magam, nem képzelhető el a 90-es évek irodalmi tapasztalatai és az irodalomtudományi beszédmód megújulása és rétegeződése nélkül. Talán ma már csak fenntartásokkal fogadható el Grendel Lajosnak 1997-ben megfogalmazott helyzetjelentése, mely szerint a szlovákiai magyar irodalom, főként a próza szakmai-kritikai recepciója terén meglehetős hiányosságok vannak, mert „a szlovákiai magyar irodalomkritikusok eszköztárából hiányoznak a korszerű műszerek.”1 Ezért is fontos időszak az elmúlt egy évtized a kortárs magyar irodalom értelmezése és az azt megelőző két-három évtized termésének kanonikus újrarendeződése szempontjából, mivel számos olyan teoréma, poétikai fogalom, interpretációs eljárás vált széleskörűen elterjedté, melyek kiszélesítették és differenciálták az olvasási-esztétikai tapasztalatok szakmai artikulációs bázisát. Magyarán: jó néhány irodalmi-művészi jelenség kapott „új nevet”, kitágult a köre azoknak az elméleti előfeltevéseknek, amelyek újszerű szempontokkal, új értelmezési távlatokkal gazdagították az irodalmi reflexiót. Mindez nagyban növelte a kommunikálhatóság s így az érdemi szakmai dialógus és vita kialakulásának esélyeit is. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy az irodalomelmélet és annak a
