Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

A felvidéki magyar polgárság...33

társadalom összeomlana. [...] A polgári értékek tehát nem a semmiből keletkeztek, s jó részük legalább olyan régi, mint a civilizációnk. Amit hozzáadott ezekhez, az a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje. A huszadik század végére a nyugati civilizáció értékrendjének a központi fogalma a szabadság lett, az a vonatkozási pont, amelyből minden egyéb érték származik. Vállalkozó, kereskedő, tudós vagy író akármelyik más civilizációban megtalálható, polgár azonban csak a nyugati civilizációban. Ennek alapján nevezném polgárnak azt, akiben civilizációnk értékei tudatosulnak, aki életmódját, egész létezését ezeknek az értékeknek a jegyében szervezi meg és alakítja ki, aki ezeket az értékeket és erényeket a szabadságából adódó kritikus kontrollal hordozza vagy gyakorolja, függetlenül attól, hogy vagyonos-e vagy vagyontalan."28

Ennek a meghatározásnak a megfogalmazásában bizonyára szerepet játszott az, hogy megalkotója a XX. század végi posztszocialista országokra is érvényesíthető polgárfogalmat keresett, de hogy az ún. polgári értékeknek már a vizsgált regények írása idején is nagy jelentőséget tulajdonított, azt eddig is láthattuk, és még inkább megfigyelhetjük a Galeriben. Ez a regény már a két háború közötti kisebbségi sorsban élő magyar polgárok megalkuvástörténeteit mutatja be. Közben föl-fölvillan a felvidéki magyar történelem egy-egy nem igazán dicsőséges, de jellempróbáló és gerincroppantó időszaka: a szabadságharc utáni korszak, a Tanácsköztársaság városi direktóriuma, a cseh közigazgatás bevezetése, az 1938-as magyar bevonulás, a nyilasok tevékenysége, az újabb cseh hatalomátvétel, az ötvenes évek és a jelen. A megalkuvások hátterében az „élni mindenáron” parancsa állt, s megítélése szilárd értékek hiányában sem a kortársak, sem az utódok számára nem lehet egyértelmű. A történtek többszörös közvetítésével és az egymásnak ellentmondó kijelentésekkel is a dolgok viszonylagosságára akarja az író felhívni a figyelmet. Az igazság megismerése lehetetlennek látszik, hiszen már maga a fogalom is elvesztette az értelmét ebben a világban. Az értékek teljes káosza s a lét abszurditásai olyan racionálisan megindokolható cinizmushoz, nihilizmushoz vezethetnek, mint a mű végén megismert „Béke Veletek” Otthon lakóié (akik közé tartozik a város minden második lakosa), akik az