Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
III. A Somorjai disputa a sajtóban
232 A Somorjai disputa a sajtóban az önreflexivitás, a nyelv retorikai. dimenzióiénak kiaknázása, a tematika ellenében stb. mind-mind olyan sajátossága a ~versszerűségnek. melyek az utómodernségben tesznek szert j<uTönös fontosságra, gondoljunk például Szabó Lőrinc Te meg a világ ci'mű kötetére vagy József Attila 30-as évekbeli költeményeinek legjavára. A Tőzsér-vers történeti kontextusát-innen tekintve természetesen nem a Szent Sebestyén-mľtosz feldolgozásai alkotják, hanem a magyar.utómodem líra poéti- T<áí.VFelmerülhet azonban egy fontos különbség, méghozzá az idézetjelleg kapcsán. A 80-as/90-es évek költészetében megfigyelhető, hogy bizonyos szövegek az idézettechnikát kiterjesztik a beszédszituációra, illetve az idézést nem szemantikai, hanem pragmatikai eljárásként hozzák játékba, háttérbe szorítva ezáltal a szerzői innováció elvét. Ez persze azzal az irodalomfelfogással találkozik, hogy semmi sem garantálja az íródó szöveg eredetiségét, semmi sem garantálja, hogy ami elhangzik, nem hangzott már el valahol. (A szubjektum halála típusú kijelentéseknek pontosan ez az egyik ismérvük: ha a szövegnek pusztán egy másik szöveg megy elébe, az „Isten halott" állítás után kimondhatóvá válik pl. a szubjektum halála is, ami persze úgy is értelmezhető, hogy a régebbi értelem- Tően felfogott szubjektum halott, vagyis változik a szubjektumfelfogás. Vagy: régi értelemben vett írás nem lehetséges, csak újraírás stb., stb.) Szóval az idézettechnikák, a költői szerepkonstrukciók módosulása fontos tényezője az ezredforduló lírájának, és a Sebastianus feltétlenül ebbe a kontextusba is beilleszthető. Ha egyetlen mondattal kellene jellemezni e költeményt, azt mondanám róla, hogy Tőzsér alkotása az utómodern hagyomány domináns szövegszervező képleteit eleveníti fel, ám azok idézhetőségét egy onnan nézve idegen 'beszédhelyzet közbeiktatásával teszi reflektálttá. (FüggetletTuI attól, hogy Te, Árpád „hova” szántad a Sebastianust és milyen személyes érzésből fakadóan.) Mivel azonban az iménti „gyors” interpretáció egyelőre csak e sorok írójának véleménye, a vers további értelmezései fogják majd megmutatni (ha lesznek), hogy valóban helytálló-e. A továbbiakban néhány pihentetőbb észrevételt fogalmaznék meg leveleddel kapcsolatban. Árpád, Te valamilyen oknál
