Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
192 H. Nagy Péter területhez, amellyel foglalkozik. Ily módon nehezen támasztható alá a cikkíró másik állítása, mely szerint „Az iskolában oktató tanárgárda túlnyomórészt fiatal pedagógusokból áll - átlagéletkoruk nem haladja meg a harmincat sem. Valamenynyien képesített munkaerő." Természetesen az utóbbi mondatról van szó. Másrészt az iskola vezetőségében szakmai ügyekkel is foglalkozó adminisztrátor kompetenciáját illetően rendkívül kérdéses, hogy vajon mennyiben képes döntéseivel hozzájárulni az oktatás színvonalának és körülményeinek biztosításához. Érdekes módon arról nincs szó a 10 éves jubileumról való tájékoztatásban, hogy az illető hölgy nyilvános beszédében jelentős személyiségek neveit keverte össze. Bár tulajdonítható ez az emlékezet zavarának, arra is utal, hogy bizony már a nyelv szintjén megmutatkoznak a képzettség hiányosságai. De inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a tudományterületek specifikációjának időszakában a szakirányok keveredése szerepzavarokat eredményez. Példa nélküli, hogy magára valamit is adó oktatási intézményben egy helyi adminisztrátorból önjelölt vezetővé avanzsált egyén közelébe kerülhessen a szakmai-tantárgyi ügyek bonyolításának. Harmadrészt az Új Szó június 6-i számában olvasható észrevétel csak tovább kuszálja a papírügyeket: „Az igazgató véleménye szerint a diákok tudásszintje sok esetben nincs egyenes arányban az alapiskolás bizonyítványokon feltüntetett érdemjegyekkel.” Az igazgató ezt valószínűleg azért állíthatja ilyen bizonyossággal, mert maga is sok esetben utasításba adta az évek során beosztottjainak - ezt több már nem ott dolgozó tanár megerősítette (a neveket itt fedje jótékony homály) -, hogy javítsák fel a diákok osztályzatait. Ez a gesztus nemcsak az oktatók szakmai munkáját kérdőjelezi meg, hanem a tanulók önértelmezését is összezilálja. A papírokra történő hivatkozások tehát sajnos nélkülözik azokat a szempontokat, melyek informálnák a szülőket gyermekük egy-egy szaktantárgyban nyújtott teljesítményéről és orientálhatnák oktatással kapcsolatos további döntéseit. Innen nézve máris arra a következtetésre juthat az olvasó, hogy a fent említett ideológia határai nagyban érinthetik a Magángimnázium dolgozóinak és diákjainak folytonos elimináci-
