Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
184 Korpás Arpád Az 1918 utáni időszakot illetően Csánki egy a csehszlovákiai viszonyokra aktuálpolitikai megfontolások alapján alkalmazott magyarságértelmezést használt. Ez az értelmezés célszerűen szelektív. A Népújság a politikai „kirekesztéshez" (másfelől: „kiválasztáshoz”) történelmi, pontosabban akkor inkább még félmúltbelinek számító érveket is felhoz. „Egyik oldalon állunk mi, akik köztársaságiak vagyunk, magyarok vagyunk és földet és békét akarunk. A másik oldalon vannak a császár-király pártiak, akik magukat hamisan keresztényeknek nevezik, vagy kisgazdáknak, akik azt szeretnék, hogy benneteket újra a háború mészárszékére vigyenek... és akik meg akarják akadályozni, hogy a dolgozó magyar nép földhöz jusson” - írja az 1923. évi községi választások előtt a Népújság. Az agrárpárti magyar vezetőknek viszonylag élesen körül kellett határolniuk, hogy milyen táborra számítanak. Elsősorban a két magyar ellenzéki parlamenti párt, a protestáns színezetű kisgazda-, illetve a főként a katolikusságra építő keresztényszocialista párttal szemben kellett megfogalmazniuk az ideológiájukat. „A szemforgató jezsuitizmussal szemben jó lesz leszögezni az álláspontunkat: a Köztársaság földjéhez csak köztársasági földmíveseknek van jussuk. Ennek az elvnek a földtörvény végrehajtásánál érvényt akarunk és érvényt fogunk szerezni. Senki sem bolond, hogy a más disznaját hizlalja. Akik Horthy szekere elé fogatják magukat és az ördöggel cimboráskodnak: ne számítsanak a Köztársaság javaira” - szögezi le a Népújság 1924-ben. Egyes történetírói állításokkal szemben azonban úgy tűnik, hogy a fentieket nem a naivitás, hanem inkább egy a kormányközeli pozíciók elfoglalásából adódó, egyfajta „politikai cserekereskedelemre” építő program mondatta az agrárpárti magyarokkal. Ez az elképzelés a legmarkánsabban éppen Csánki írásaiból válik nyilvánvalóvá. Az Utazás az autonómia körül című, a Népújságán 1923-ban megjelent cikkében így fogalmaz: „Ma a magyarság önvédelmi harcot folytat és a legjobban az számít, aki magában bízik. Ne bízzék a magyarság a csehekben, de még kevésbé a szlovákokban, ami nem jelenti azt, hogy bármelyikkel szemben ellenséges bizalmatlansággal viseltessék, csupán azt, hogy egy ezer évesnek hazudott múlt semmi esetben sem záloga egy megértő jövőnek.”
