Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
A két világháború közti (cseh)- szlovákiai... 185 (Sőt, ebbe a „tisztes távolságtartásba” még némi malicia is vegyült, legalábbis ilyesmi érezhető ki az alábbi, ugyancsak Csánkitól vett idézetből, amelyben egy dél-szlovákiai politikai fórum pillanatait eleveníti fel: „A legfeledhetetlenebb azonban az a becsületes szlovák paraszt, aki tört magyarsággal beszélt a színmagyar hallgatósághoz. Rimavszkinak hívták és úgy hallottam, hogy egyike azon szlovák telepeseknek, aki mint volt legionista került a vidékre. Ilyen alakokat csak a legnagyobb orosz írók tudtak megeleveníteni. Ennyi szelídség és ennyi jóság csak a legszebb jövőt érdemlő szlávban összpontosulhat.”) Természetesen, a pragmatikus politikai megközelítés mellett egyfajta ideológiai alapozás is végbement. Ebben a vonatkozásban elsősorban a kisebbségi magyarság különállását, különfejlődését kellett erőteljesen megjeleníteni. „A szabad Svájcban élő németség sohsem kívánkozott a császári Németországba és ezzel még legkevésbé sem tagadta meg németségét. És ha mi, a közszabadságok birtokában, jól érezzük itt magunkat, úgy ezzel nemcsak nem vétünk a magyarság ellen, sőt mi leszünk az egyetlen biztató ígéret a mai Magyarországon lakó magyarság számára, részben azáltal, hogy méltónak mutatkozunk a demokratikus köztársasági berendezkedés értékelésére, részben mert a szükségképpen elkövetkezendő demokrata Magyarország felé nem kis jelentőségű összekötő kapcsot jelenthetnénk” - írja Csánki Aladár. (Megvizsgálandó, hogy ez a nála is jelentkező, a szlovákiai magyarság különfejlődésére, különös történelmi szerepére vonatkozó érv - gondoljunk csak például Győry Dezső, Fábry Zoltán vagy Szvatkő Pál nézeteire - miként alakult 1938-ig, sőt, később is. A fejlődésvonalat látva ugyanis Csánkiék érvrendszere is más megvilágításba kerülhet.) Csánki a szlovákiai magyar társadalmi rétegek gazdasági megerősödésében látta a kisebbségi közösségen belüli belső demokratizálódásnak, illetve a köztársaságon belüli autonómia fokozatos kialakításának előfeltételét. „A magyarságnak a lehetetlen álmok helyett az erők alapos megszervezését és a magyar telep-területek autonómiáját kellene célul kitűzni, hogy kellő súllyal lehessen követelni úgy a kulturális, mint gazdasági jogokat” - írja egyik cikkében.
