Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

A két világháború közti (cseh)- szlovákiai ... 181

az ún. államalkotó pártokhoz való csatlakozás létjogosultságát és szükségességét is. Az első ilyen napilap az A Reggel (1921-1933) volt.

A harmadik fokozat, tehát az egyes nem magyar csehszlovákiai pártok sajtófelépítménye az adott párt hatalmi pozíciójától, illetve e párt potenciális magyar választótáborának nagyságától és mozgósíthatóságától függött. A két említett körülményen kívül az időszerű bel- és külpolitikai kérdések hatásával is számolni kell, amint az a földreform és a gazdasági válság idején, vagy például az ún. aktivista front kialakulása és a müncheni egyezmény megkötése közti időszakban is megmutatkozott. A Csehszlovák Szociáldemokrata Párt Csehszlovákiai Népszava címmel (a Ruszinszkói Népszava jogutódjaként) csak 1926-tól jelentetett meg központi magyar sajtóorgánumot, tehát csak azután, hogy a magyar szociáldemokraták integrálódtak a Csehszlovák Szociáldemokrata Pártba.

Ilyen körülmények közepette leginkább éppen a Republikánus Földműves és Kisgazda Párt számára nyílt lehetőség arra, hogy a legbefolyásosabb csehszlovákiai, illetve a második legerősebb szlovákiai politikai tömörülésként - a szociáldemokraták és a kommunisták jelentősebb sajtókonkurenciája nélkül — hathasson Szlovákia magyar lakosságára, miközben a magyar ellenzéki sajtó hatásának kiegyensúlyozására törekedett. Ebben a vonatkozásban az agrárpárt arra épített, hogy a vidéki magyar lakosság érdeklődik a földreform és számos más - tervezett vagy folyamatban levő - gazdasági lépés iránt, márpedig ezek a társadalmi kérdések éppen e párt hatalmipolitikai hatáskörébe tartoztak.

Úgy tűnik, a magyar agrárpárti sajtórendszer néhány specifikumot és meghatározó tényezőt leszámítva a szlovák, illetve a csehszlovák agrárpárti média rendszeréhez igazodott. Megalkotásakor nyilván a szlovák agrárpárti vezér, Milan Hodža utasításait és irányvonalát is figyelembe vették, hiszen Hodža a más nyelvű és többségi (korábbi budapesti) közéleti és sajtókörnyezetben szerzett kisebbségi (szlovák) kiadói és újságírói tapasztalatait is kamatoztatta. A szlovák képlethez viszonyítva az első különbözőségként azt a tényt kell megemlítenünk, hogy az agrárpárt nem jelentetett meg központi ma-