Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

Farkas Roland munkáiról 159

járatott alkotásmódok közlésképtelennek bizonyulhatnak. Ily módon kénytelenek vagyunk felülvizsgálni saját befogadói attitűdünket. A kiállítást megnyitó Sebők Zoltán (A Csallóközi Ifjú Tájképfestők Társaságának kiállításáról. Irodalmi figyelő - Szó-kép műsora, 2000. április 18. Kossuth Rádió, Budapest) a következőképpen utalt erre: „(...) hogy mit is fest a tájképfestő: nem a természetet, még csak nem is a tájat, valami tevékenységi terepszerűt, ami irtózatosan át van itatva kultúrával, ugyanis rengeteg tájkép született, s rengeteg klisé van a táj láttatására, és mi ezeken a kliséken, a művészettörténet kliséin keresztül nézzük a tájat és ezt a klisészerű látást vállalta föl ez a három nagyszerű, tehetséges fiatal festő."

Kapcsolat - Connection

Limes Galéria, Komárom, 2002

Boráros Henrichnek, a prágai DAMU végzős diákjának nevéhez számos sikeres rövidfilm és színdarab díszlettervének realizációja fűződik. Farkas Roland a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékén doktorandusz. A két látszólagosan eltérő orientációjú művésznek nem az itt bemutatásra kerülő Kapcsolat az első közös munkája (a CSITT konceptuális csoport „TÁJAINK" című kiállítása, Csemadok galéria, Komárom, 2000).

A kiállításmegnyitó - melyre a galéria (templom) előterében került sor, a látogatókat a belső tértől egy hatalmas üvegajtó választotta el - tulajdonképpen egy csodatétel, varázslat volt. A város szélén található helikopter gondos becsomagolása és eltüntetése után az megjelent a templombelső terében. Az előtérben a látogatók folyamatosan „kapcsolatban” álltak a külső csapattal, egy nagyméretű képernyőn figyelhették az ottani történést, és adóvevőn keresztül értesültek az eseményekről. Az égből érkező helikopter olyan médiummá vált, mely hozzásegítette a résztvevők képzeletét egy mágikus repülés, transzcendentális utazás megtételéhez. Ezt erősítette a szakrális tér atmoszférája, a mennyezetre vetített égbolt pedig a nyitottságot szimulálta. A kapcsolatok sokfélesége tovább bővült: a látogatók a művészek segítségével