Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
Miért éppen Malacka? 147 nos, értelmezhető), egyszerűen szólva: nincs „benne” fordítandó. Persze, ha volna is, ha a fordító a véletlen folytán létre tudna hozni egy, a helységnevek alaki rendszerébe formailag illeszkedő tulajdonnevet, egyáltalán nem biztos, hogy az majd a forrásnyelvi szöveg által felkínált értelmezési irányt követné. A fordító megteheti még, hogy magyarázó betoldással vagy általános fordítással (generalizálás) „besegít" a helységnévnek, és a fikciós világot elhagyva a valós világból emel be információkat, kimondva vagy csak utalva egy létező település - esetünkben Malacka/Malacky - kisvárosi, „isten háta mögötti” jellegére, fekvésére, a forrásnyelvi olvasók által ismert szimbolikus tartalmakra, vállalva ezzel, többek között, az egyszerűsítés, a belemagyarázás kockázatát. Amennyiben a fordítónak feltett szándéka, hogy a Malacky helységnevet generalizáló megoldással felszámolja, számolnia kell azzal is, hogy így esetleg felborul a hasonlító-hasonlított közötti egyensúly, ezért talán ésszerűbb lenne mindkét helynév generalizálására törekedni, mégpedig oly módon, hogy feloldja a hasonlítást (ezzel együtt a tér végpontok által való kijelölését is megszünteti), a helyneveket pedig - „bárhol” értelemben - összevonja. Fel kell tennünk azonban a kérdést, hogy nem követünk-e el hibát akkor, ha a két helynevet egymástól izoláltan kezeljük? Hiszen Madagaszkár, illetve Malacka/Malacky nem egyszerűen egy kijelentés hol-jai, hanem itt-je/ott-ja, tehát egymás függvényében vannak jelen, felerősítve egymásban a miénk-idegen, közel-távol, kisszerű-egzotikus stb. ellentétpárokban kifejeződő jegyeket. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy Madagaszkár asszociációs mezeje (ráadásul szlovák vonatkozásban említve) a szlovák olvasó számára gróf Benyovszky Móric legendás alakjára, kalandos életvitelére is kiterjed, így a két helynév közötti feszültség az időbeli távolsággal és más hangulati tartalmakkal gazdagodik (idegen—távoli—régen—egzotikus—kalandos... stb. kontra saját—itt -most-kisszerű-unalmas... stb.), ellentétként való együttemlítésük pedig indokolttá válik.
