Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
132 Polgár Anikó ja. A motivikus eltérés egyfajta fordítói konkretizáció eredménye, melyet grammatikai szinten a névmások „vissza-főnevesítése” jellemez. A fordító gyakran a nyelvi idegenség kényszerítő hatására válik puszta leképező helyett eredetnyomozóvá. Tőzsér fordítói megoldásai olykor a név mágikus erejét hangsúlyozzák. A Hamlet hívatlan esti látogatását elhárítani próbáló narrátor számára a látogató olyan verbálisán célba vett személy, aki fölött - nevének többszörös kimondásával - talán hatalmat nyerhetünk.18 „Nem, nem tudom, mondtam... De most épp vendéget várok! - tettem hozzá ingerülten, s meg voltam győződve róla, hogy Hamlet élvezi saját szerencsétlenségét... De Hamlet megint csak nem sértődött meg...” (20.) Holannál Hamlet jelenlétét neve helyett puszta névmások jelzik,19 s az efféle utalásokat a cseh nyelvben a hímnemű névmások megléte teszi konkrétabbá, a megfelelő - nevek nélküli - magyar szöveg sokkal lebegőbb és elbizonytalanítóbb lenne. Az ismétlés rítusához folyamodik a fordító egy városnév megadásakor is: „Byli to muž a žena, oba stojící / ve bráne mesta Daus...” (Holan, 42.) - „Az egyik férfi volt, a másik pedig nő, egy város kapujában / álltak, a várost úgy hívták, Daus...” (Tőzsér, 42.) Tőzsér a fordításkor speciális neveket is létrehoz: a cseh alkalmi jelzős vagy birtokos szerkezetek helyett (skalní moč, housenka vína, čajová cihia) önálló létmódot kapnak a szavak (kőhúgy, borhernyó, teatégla). Ugyanígy hívja életre a fordító a semmi csontfaragóit (20.), a konkrét személyeket az elvont metaforából. Holan Hamletiének a tűzvész pusztító ereje láttán a semmi csontfaragó művészete (kostlivé ŕezbárstvľ ničeho, 21.) jut eszébe, nála tehát a semmi faragja a csontot (az ágensként funkcionáló plazmatikus tűz anyaga a semmi), míg Tőzsérnél egy nagyon is konkrét szubjektum, a csontfaragó faragja a semmit, ami egyfajta vanitatum vanitas-érzést implikál. A két szöveg nyelvi idegenségét egy gyermeki félrehallás poétikai artikulációja is jelzi. Holannál a čaj (tea) és a ráj (paradicsom, édenkert) hasonló alakú szavak összejátszásáról
