Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
Bordély és boncterem - bevezetés a transzgresszfv lírába 115 vég is maga), ideálisan újrakonstruálható, állati vagy tárgyi elemekkel kontaminálható, a különféle filiák (zoo-, pedo-, ephedo-, hebe- stb.) univerzumává alakítható. Ezt az átalakulást a vezérfilia, a logofilia vezényli. Ez a logofilia a testbeszéd csatornáit nyitja meg, egyszerre body-art, egyszerre a mágikus sátánizmus, a képi darabolás, az ún. all climax porn5 és a verbális terek ura és folyománya. A szubkulturális pluralizmus e szövegekben spektrumképző: a hódítás gesztusaival teljes, szövegről szövegre terjed, gyakorlatilag a pornófüggőség pszichikai lépcsőfokain haladva képzi meg a nyelvfüggőség poétikai allegóriáját.6 A szupernaturális, géppé lett test központi szerepű a könyvben, ám a gép szó helyett sokkal kifejezőbb lenne Kazinczy gépely szavának alkalmazása, mely a szerves komponenst is magába kódolta. A gépely szupernaturális folyamatoknak engedelmeskedik, és bár van működési algoritmusa, gyakorlatilag ezen algoritmus folyamatos kijátszásában érdekelt. A gépely tehát maga a folyamatosan változtatható test, ugyanakkor a szimuláció törvényeit respektáló masina, a nyelv gépe. E szövegek léttere egy perverz Árkádia (S/M- stúdió?) és a boncterem kombinációja, melyben a halál gyakorlatilag csak verbális lehetőség (kétségtelen, ez némi infantilizmussal is összefüggésbe hozható). A testek feldolgozása és kidolgozása a számítógépes szimuláció logikáját követi: a gépely itt már nem lelki transzformáció egyazon testben, hanem egy komplex átépítés végeredménye is. A szövegek jelentős része rituális aktusokra, folyamatleírásokra épül. A koromevés rituális gyakorlata az ún. nagy elbeszéléseket már retorikai megformáltságában is felülírja, hiszen referenciaként jöhet számba az illyési-éluard-i zsarnokság-, illetve szabadságlitánia. A koromevés is gyakorlatilag egyetlen mondattá válik, mely a belsőleg átszerelt test gyönyöreinek maximálásában érdekelt. A koromevés gyakorlatilag a narkózás (Hazai Attilánál a cukor jelenik meg ebben a szerepben) és/vagy a vámpírretorika (hiszen vér és korom egymás verbális protéziseiként működnek a könyvben) kódja: a világ és a nyelv testei párbeszédének lehetősége a kéjuniverzum, az élvezetkonstellációk variánsainak számbavételekor. Belelétezést kínál egy nyelvbe, mely testre utalt, és a permanens átépítés/átépülés a lételeme.
